Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája
Bibó Lajos : Regény előérzete most sem csalta meg. Egy titkos hang már a vonatban megsúgta, hogy egyelőre nem kell itt maradnia. Hirtelen meleg öntötte el Ferit is. De hiszen akkor fordulhatnak is vissza. Ezek szerint nem kell itt tölteniökf az éjszakát sem. Ami pedig a lakáskérdést, meg a többit illeti, azt most már elintézhetik októberben is. Zsuzsa, a vén cseléd előkászmálódott valahonnan az udvarból és gyanakodva mérte végig őket. Pokornyik hozzálépett és beleorditott a fülébe. — Megjött az uj tanitókisasszony! — vágta még ráadásul hátba is, hogy jobban hallja, mit mond. — Azonnal teríts fieíl a kertben, aztán melegítsd meg a töltött paprikát. Feri hozzálépett. — Bocsánat igazgató ur, de engedje meg, hogy mégegyszer megkérdezzem. Hivatalos értesítést tetszett a húgomnak küldeni ? — Nem én küldtem kérem szépen, csak én bátorkodtam postára adni. A levelet maga a tanfelügyelő irta meg. — És ha szabad érdeklődnöm, a tanfelügyelő ur mit irt? — Azt, hogy a kisasszony november elsejéig ráér. Addig ne jöjjön, mert nem tudjuk foglalkoztatni. Feri alatt most már tüzelt a föld. — Engedőimet kérek — makacskodott most már tovább — engedelmet kérek, ha zavartnak látszom egy kicsit, de ha igy áll a dolog, akkor drága minden perc. Nem kaptunk szállást és a jószerencsénk vezetett igazgató úrhoz. Ezekután természetesen kár lenne, ha most már egy pillanatig is feltartanánk. Ha sietünk, még elérhetjük a pesti vonatot és nem kell itt maradnunk éjszakára. Pokornyik megint félrehajtotta a fejét. Úgy látszott, a csodálkozását szokta ezzel kifejezni, mert a szemét is tágra nyitotta megint. — El akarnak utazni Juhász urék? — szegte meg a nyakát. — De hiszen még jóformán meg sem érkeztek? Még le se ültek? Ne tessék már ilyeneket beszélni kérem. Mindjárt megmelegszik a töltött paprika, aztán majd elintézzük valahogy a (szállást is. Feri kivetette az óráját. — Ebben a pillanatban még húsz percünk van. Ha sietünk, még elfoghatjuk a vonatot. Juliska könyörögve kulcsolta össze a kezét: — Menjünk akkor, ne maradjunk — kérte Ferit. Az öreg kocsis elunta kint a várakozást és beszólt a kapun. — Köllök még? Vagy, kifizet az ur?
