Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos -.‘Regény

Mit üzentek haza?

— Tessék megmondani az édesapámnak, hogy Pestről Írunk, — intett neki búcsút Juliska.

Befutott a gyors és ők is felszálltak. Volt hely bőven, a hordár két ablakülést foglalt le számukra.

Feri megkérdezte Juliskát:

— Nem vagy éhes?

Juliska azt hitte, hogy enni akar.

— Hoztam sonkát, meg kemény tojást. Kicsomagolom, ha parancsolod?

— Én nem vagyok éhes. De ha te enni akarsz egy kávét, átmehetünk az étkezőkocsiba egy félórára.

— Köszönöm. Szívesebben maradiok itt.

Mezőtúrig olvastak, ott Feri hirtelen leeresztette a könyvét.

— Te... — fordult Juliskához — most jut eszembe. Tegnap éjjel, amikor Szoboszlayék megjöttek, mondtál valamit.

Juliska csaknem belebujt a könyvébe.

Feri elvette tőle a könyvet.

— Mit?

— Most ne olvass. Ráérsz azután is. Gondolkozz csak. Juliska védekezni próbált:

— Nem emlékszem már, miről beszéltünk.

— Valami olyasmit mondtál, hogy a tanítónők sokszor sírva tanítják a nebulóikat.

Juliska úgy tett, mintha gondolkoznék.

— Igen, most már rémlik.

— Mit akartál ezzel mondani.

— Azt hiszem, semmit.

— Semmit?

— Nem akartam semmi különöset mondani.

Feri a tekintetét kereste.

— Mert ha nincs kedved, én nem bánom. Ne érts félre, én nem kötöm magam Dombóvárhoz. Nekem mindegy. Én szívesen belemegyek abba is, hogy Pesten maradj.

Juliska azt hitte, újabb veszedelem fenyegeti.

— Maradjak Pesten?

— Igen. Ha idegenkedsz Dombóvártól.

— Tanítónőnek?

— Nem. Bemeiméi valamelyik leánynevelő intézetbe. Juliska vergődött:

— Sokba kerül. i 1 ’1

— Azzal te ne törődj.

— Inkább Dombóvári választom.

Feri várt néhány pillanatig.

— Ahogy neked jobban tetszik; . i