Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibő Lajos : Regény

— Már most beleéltem magam, hogy Dombóvárra megyek.

— Mondtam már azt imént, hogy nekem mindegy. Én nem erőltetlek. Viszont szeretném, ha kedvedre tehetnék.

— Dombóvár bizonyosan kellemes hely.

— Azt nem tudom, még sohasem jártam azon a vidéken. Mindenesetre gondolkozz a dolgon.

— Szívesebben megyek Dombóvárra. — mondta Juliska halkan.

Amikor később begördült velük a vonat a Keleti pályaudvarra, Juliska megillelődve tekintett körül a hatalmas fedett csarnokban. M g nem járt Pesten, s mert sohasem gondolkozott a dolgon, úgy képzelte, hogy valamennyi állomás egyforma. A zaj, a kiabálás, a kijáratok felé hömpölygő tömeg zsivalygása, a tolongás, a hordárok futkosása, az az eddig elképzelhetetlen arányú fenyegető hullámzás, amely kétszeresen vert vissza minden hangot a csarnok üveg kupolájáról, megzavarta a látását és a hallását és ösztönszerüleg Ferihez simult.

Feri fi gyelmez tette is :

— Legjobb lesz, ha karon fogsz, mert ha elsodornak mellőlem, aligha találjuk meg mégegyszer egymást.

A bőröndöket rábízták egy hordárra, aztán bementek az étterembe.

— Igyekeznünk kell — nézte meg Feri az óráját — mert közel félórát késtünk. Negyven perc múlva indul a vonatunk.

Juliska ijesztően tágasnak találta az éttermet is.

— Borzasztó!.... De hiszen ide az egész Kaba beférne. Aztán mennyi ember!

Feri magához intett egy pincért. Odaadta Juliskának az étlapot.

— Parancsolj. Válassz.

— Hozass te. Nekem mindegy, mit eszünk.

Juliska csak akkor tért magához, amikor beszálltak a kocsijukba, s a vonat kidördült velük a lármás csarnokból. t

— Hála .Istennek — sóhajtott fel megkönnyebbülve, amikor ismét megpillantotta az égboltot. — Már azt hittem, meg- Isüketülök ettől a zűrzavartól.

A vonat lassan kiért a házak közül. Juliska eddig nem figyelte a kerekek kattogását.

— Trata-trata, tra-tratrata!... csattantak át most a kerekek a síneken, s minden harmadik-negyedik kattogásra elzugott (alattuk egy váltó is.

Juliska elhallgatta darabig ezt a muzsikát, aztán kitekiiir tett a tájra. A nap közben kisütött, s a meleg észrevétlenül elbágyasztotta őket. Juliska újból figyelni kezdte a kerekek kati-