Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

AKI TŰZZEL JÁTSZIK, MEGÉGETI AZ UJJÁT

Hajnalban gomolygó felhők jelentek meg az égen. A borulás szelet hozott, amely szétverte a megülepedett hőséget, s a levegő lehűlt.

— Legalább nem ájulunk el a melegtől — mondta Feri.

Sietve megreggeliztek, már csak félóra választotta el őket a vonat indulásától, aztán hogy Juhász felült, Feri is felsegítette Juliskát a kocsiba. Az állomáson megváltotta a jegyeket, felrakatta a csomagjaikat, aztán leszólt az apjáéknák.

— Az egész első osztály ü 'es. Bár ilyen szakaszba kerülnénk Kétegyházán is.

Juliska megölelte, megcsókolta az édesapját, aztán felkapaszkodott a lépcsőre.

— Gyorsan te ! — segítette fel Feri. — Már mozog a vonat.

Juhász búcsúzóul felszólt:

— Ügyelj rá I — intette Ferit.

— Ne féljen édesapám, nem történik semmi bajunk.

A vonat elől megcsikordult, a az ő kocsijuk is megrándult.

Juhász a kezével integetett utánuk.

— Hát csak mönnyetök !

Juliska utoljára még lekiáltott:

— Szombaton itthon leszünk I

A vonat meglódult és kidöcögött az állomásról. Darabig még kint maradtak a folyosón, aztán bementek a fülkéjükbe.

Juliska nyersselyem angolos ruhát, hozzávaló cipőt és harisnyát vett fel az útra. Amikor a fülkében elhelyezkedtek, kis piros kalapját levette a fejéről, s az ablakhoz ült. Rég utazott, s a korai kelés, az otthoni kapkodás, a friss reggeli levegő elfelejttették vele a szomorúságát. A fákat s a tanyákat nézte. A vonat kattogott, a sürgönyhuzalok hol felemelkedtek, hol meg az ablak alá sülyedtek, a hosszan elnyúló zöld és sárga parcellák egymásba szaladva maradtak el a sürgönypóznák mögött.

Feri már nem nagyon emlékezett a régi birtokosokra.

— Az a major ott még a Turócziaké? — mutatott ki az egyik (épületcsoportra.

— Melyik?

— Az ott a fák mögött.

— Az övék volt, de úgy tudom, eladták.

— Kinek ?

— Egy, szegedi kefegyáros vette meg.