Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája
Bibó Lajos: Regény a hazajövetelét. Engem és azt a bolondos, haraggal, megbocsátással tele éjszakát felejtse el, aminthogy én sem akarok ráletmlékezni.» Minden szavával és minden sorával Juliskára célzott, s nem gondolta meg, mit ir. Sebtében vetette papirra a választ, mert közeledett Szent-István napja és addig ki akarta gyöngyözni az estélyi ruháját. Az első király nevenapjára a falu ünnepi díszbe ‘öltözött. Az állomás kapuját zöld ággal díszítették fel. Böcögő a községháza ablakán kidugatta a címeres nemzetiszinü lobogót, a pap pedig ünnepi misét tartott a templomban. Kisöpörték a nagyvendéglő udvarát is, a kocsiszint átalakították. étteremmé, a nagy eperfa alá pedig emelvényt állítottak a banda számára. Feriék, Böcögőék, a pap, a kántor, Döngicsérék, meg 'a patikusék Elekék társaságában jelentek meg az ünnepség színhelyén. A bejáratnál Kenéz uram, a bíró fogadta őket. — Erre tessenek, — mutatott a kuglipálya eresze afá' terített külön asztalra. A falu fiatalsága az udvar közepén már szilaj kedvvel ropta a táncot. A hujjozás, a dobogás hangja összevegyült a csörömr pölő lármával, amit a zenekar csapott és ez a forró, szabadjára engedett düh aj kodás apró tüzeket gyújtott a homályos fényfelhőket úsztató nyári éjszakában. Amikor beléptem, az öttagú zenekar tusst húzott a tiszteletűkre. Böcögő intett, hogy csak folytassák s a banda ismét rázendített a ropogósra. Feri előbb Erzsikét, aztán Juliskát táncoltatta meg. Később ismét Erzsikét kérte fel és magához vonva suttogta a lánynak: — Régen nem éreztem azt, amit most érzek. Nem a bálterem az igazi, de az udvar meg a szérű. Erzsiké érezte a karja szorítását, a hangja felriasztotta benne is a csendet. Az arcuk sokszor csaknem összeért. — Nekem ilyenkor — folytatta Feri — még ez a tágas udvar is szűk. A banda hirtelen elhallgatott. Erzsiké magához szorította Ferinek a karját. — Csodálatos... — nyitotta fel a szemét, — azt hittem, örökké tart. < — Elfáradt? — Dehogy. Sőt észre sem vettem, hogy táncolunk. t
