Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos; Regény

— Igen, csakhogy tavaly ilyenkor még kiskorú voltam. Feri kiterítette maga elé az oklevelet.

— Az ám — futotta át — csakugyan, most múltál még csak tizennyolc éves. Erkölcsi bizonyítvány, keresztlevél, működési bizonyítvány Kaba község elöljáróságától — hajtogatta ki egymásután az okmányokat, — itt van, együtt van minden írásod.

— A nyár elején szereztem be őket.

Feri föltette a kérdést:

— Pályáztál talán valahova ?

— Nem. Nem pályáztam sehova sem.

— Nem is gondoltál arra, hogy majd állásba mégy ?

— Nem. Eddig még nem gondoltam erre — felelte Juliska gépiesen.

Feri közelebb hajolt hozzá :

— Mondd ?

— Tessék. k

— Szereted a gyermekeket?

Feri a keze után nyúlt :

— Mit szólnál hozzá, ha utána járnék és kineveztetnélek valami jó helyre ?

Juliska eltévesztette az öltést, a tü megvérezte -az ujjahegyét, s a varrás egyszerre összefutott a szeme előtt.

— Édesapám ...

Feri nem engedte, hogy befejezze :

— Nem édesapámról van szó, hanem rólad. Az imént azt mondtad, szereted a gyerekeket.

— Igen, szeretem.

— No látod. Nézz hát fel. Nem értelek. Sohsem mersz a szemembe nézni. Úgy. Mert ha tudni akarod, elhatároztam, hogy kineveziellek. Már beszéltem is az alispánnal. Megígérte, hogy segítségemre lesz.

— A kinevezésemnél ?

— Igen.

Juliska hallgatott. Feri sietett, hogy most már elmondjon egy lélegzetre mindent.

— Meg azután a dolog úgy áll, hogy nekem terveim is vannak. Az ősszel valószínűleg megnősülök. Nem tudom, milyen viszonyban vagytok Erzsikével, de alig hiszem, hogy hosszabb ideig megférnétek egymás melleit. Úgy gondoltam tehát, hogy elsősorban is a te helyzeteden könnyitek.: Ha elmégy néhány évre, hogy világot láss, tanulj és tapasztalj, ezzel magadnak is többet használsz, mintha itthon maradsz és itt várakozol a jószerencsére.

Juliska szivében visszacsendült minden szó. Már akkor megingott alatta a föld, amikor Feri a keze után nyúlt. Amikor