Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény

aztán megmondotta, hogy mit akar vele, ngv érezte, hogy hirtelen szélroham ragadja fel és viszi, sodorja magával ismeretlen tájak és kihalt világok felé. Elmégy, el kell menned, itt kell hagynod a házal, a kertet, a csendet, a napfényt és a csillagos estéket! — kongatta a lelkében egy messzi harang s a szivében hirtelen még a fájdalom is megdermedi.

Feri megfogta a kezét:

— Gondolod ?

'Juliska hangjában ezüstkannát hullott.

— Igen. így jó lesz. Köszönöm, hogy rám is gondoltál, köszönöm a jóságodat.

— Ki foglak neveztetni, — mondta most már Feri öröm*mel, — aztán mielőtt elfoglalod az állásodat, majd elutazunk és megnézzük, hogy hova kerülsz. Keresünk valami jóravaló uricsaládot, ahol teljes ellátást kapsz, aztán, ha mindent rendbetettünk, hazajövünk. Ami pedig a fizetésedhez kell, azt majd pótolom én, hogy semmiben sem szenvedj szükséget.

— És mikor kell mennem ?

— Szeptemberben vagy októberben.

Addig megjön a kinevezésem?

— Feltétlenül. Az a fő csak, hogy édesapám meg ne sejtse a készülődésünket. Semmi körülmények közt ne említsd neki a dolgot. Meg akarom lepni vele. Érted?

— Értem.

— Azért kell előtte hallgatnunk, mert ő az effélékben egy kicsit nehézkes. Régi ember, azt hiszi, hogy csak idehaza vagy biztonságban, s rögtön baj ér, mihelyst kiteszed innen a lábadat. Az okmányaidat hagyd nálam, még ma megírom a kérvényedet, holnap pedig átadom Szoboszlaynak.

Örült, hogy ilyen simán átestek a dolgon. Később f azonban úgy találta, hogy valami keserű iz ott maradt a szájában. Vállat vont. Bármennyire szeretné is, a legjobb akarattal sem foghatja magára, hogy aljas szándék vezette a lánnyal szemben. Megnyugtatta nagyjában magát, s másnap átment Erzsikéhez. A lány ezúttal őszinte örömmel fogadta. Félóra előtt vált el Rohonczylól, aki bejelentette neki: elutazik, hogy felvegye Inagybátyjától azt a tízezer pengős kölcsönt, amit az öreg ur sikeres vizsga esetére helyezett néki kilátásba.

Leültek az öreg fapadon, a nagy diófa alatt. Erzsiké várta, hogy elkezdje:

— Nos?

— Tegnap beszéltem Juliskával, — kezdte el Feri —. Megmondtam néki, hogy lépéseket tettem a kinevezése érdekében. Meghallgatott és mindenbe beleegyezett.

Erzsiké hálából megengedte, hogy a fiú megcsókolja. Együtt