Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Pali bácsi fifikája

Regény.

Irta: BIBÓ LAJOS

A CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZÖKET

Juhász Ferenc doktor egyetemi tanársegéd, idegorvos, akinek a Belváros egyik újonnan épült, ötemeletes palotájában volt előkelőén berendezett lakása, végezvén az ebédjével, fölvette fehér orvosi köpenyét, átment a rendelőjébe és széles mozdulattal kitárta a külömböző műszerekkel felszerelt szoba ajtaját, hogy beengedje a várószobából az első beteget. Pillantása önkéntelenül is a sarokba esett, ahol az egyik mély fotelben idősebb, őszes, rendkívül választékosán öltözött ur ült. Juhász Ferenc doktor azt hitte, álmodik, nem akart hinni a szemének. Az, öröm hangján kiáltott fel:

— Elemér bátyám? !

Az öreg ur, aki idáig szunyókált, az ismerős hangra ijedten vetette fel a fejét. Hallotta az orvos kiáltását és felpattant a helyéről:

— Én vagyok, Ferikém, — mondta élénken, látva az orvos hirtelen csodálkozását.

Megindult és belépett a rendelőbe. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, mosolyogva nyújtott kezet a fiatal orvosnak:

— Szervusz bruderkám !

Juhász Ferenc doktor izgatott örömmel rázta meg a feléje nyújtott kezet.

— Isten hozott, bátyám !.. Dehát mondd, csakugyan te vagy? Még mindig nem hiszem, hogy te vagy, — örvendezett.

Az öreg ur nevetett:

— Én vagyok, Ferikém. Mégpedig, amint látod, teljes életnagyságban.

— Dehiszen, te nem szoktál Pestre járni, mi szél hajtott most erre? Nem vagy talán beteg?

Az öreg ur, Szoboszlay Elemér, Csanád vármegye alispánja, nevetve rázta a fejét;

— Eszem ágában sincs, fiam. Olyan egészséges vagyok, hál’ Istennek, akár a makk. Más baj van.

Juhász Feri rosszat sejtve ráncolta össze a homlokát:

— Más baj van? —