Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény — Más, — mondta jelentőségteljesen Szoboszlay, — más bizony, azért kerestelek fel személyesen. ’Juhász Ferit most már komoly nyugtalanság fogta el. — Szóval... — vizsgálta az arcát az alispánnak, — azért tetted meg ezt a nagy utat ebben a duvasztó hőségben, merb velem akartál beszélni '? Szoboszlay hely esi őleg bólintott: — Úgy van. — Olyan komoly az ügy ? — Több mint komoly. Veszedelmes. — Dehát miről van szó? — Nem miről, hanem kiről. Apádék miatt jöttem. Juhász Feri most már azután csakugyan nem értett semmit az egészből. — Édesapám végett ? — ismételte meg, hogy folytatásra birja Szoboszlayt. Az alispán csaknem szomorúan mondta: — Végette, fiam ! — keveset várt, aztán az ajtóra tekin­tett — Ferikém, az ügy, amiért fölkerestelek és amiért be­szélni akarok veled, nem tűr perc halasztást sem. A rende­lőd viszont tele van beteggel, itt nem tárgyalhatunk. Essél túl a viziten, aztán ha végeztél az utolsó betegeddel is, ke­ress fel rögtön a Vadászkürtben. Ott vacsorázom. Este tizen­egykor indul vissza a vonatom, vacsora közben majd elmon­­idok mindent. Juhász Feri alig birt az irgalmával meg a türelmetlensé­gével. — Legalább annyit árulj el, mi történt édesapámmal ? Szoboszlay nemet intett. — Azt nem lehet fiam egy szóval elmondani. Siess, vé­gezd el a dolgodat, aztán gyere a Vadászkürtbe. Majd ott megtudsz mindent. A keze a kilincsen volt, már ki is fnyitotta az ajkól.' Juhász Feri kikisérte. — Nyolcra nálad leszek, — mondta idegesen. Becsukta Szoboszlay mögött az ajtót és bebocsátotta ren­delőjébe az első beteget. j Gépiesen, lélek nélkül végezte a munkáját. A gondolatok valósággal kavarogtak a fejében, de sehogysem tudta kita­lálni, miéri kereste fel Szoboszlay és mi történhetett odahaza az apjáékkal. Egyre az óramutatót leste, amely most csigalasr susággal haladt az óralapon. Végre végzett az utolsó beteggel is. Futott a fürdőszobába, megfürdött, perc alatt átöltözött, aztán kocsiba vágta magát és a Vadászkürtbe hajtatott. Szio­­boszlay már várta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom