Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Dallos Sándor: Hogyan maradt el a dékántól a Marcsa

Dallos Sándor : Mese

— No végem van. most! — rémült meg a dékán. — Valaki van a szekrényben.

Azzal fejszét kapott, kifeszitette a szekrény ajtaját, hát csak majd hanyatt esett ám, mikor látta, hogy egy fehérbe öltözött lélek áll a szekrény belvilágában, kezében egy merék túró s cikákol.

— Jézusmáriám ! — kiáltotta el magát — valami lélek.

S már csak nyelte a rémsége nyálát, hanem nem hagyta cserben az ijedelme, fölmarkolt egy csomó túrót s kezdte a lélek vagyis a Marcsa szájába tömni sebesen. Addig tömte, migr nem megfulladt a Marcsa s ott álltában állva kihűlt, mint a halottak szoktak. S csak akkor vette észre a dékán, mikor már igy elvégezte a munkát, hogy a papék szakácsnőjét étette olyan agyon a túróval.

— No most, édes eszein, cserbe ne hagyj — sóhajtott, mikor látta, hogy a Marcsa egy sz'ót se szól s nyilván halott — cserbe ne hagyj, mert végem van ! Megfullasztottam én a túróval a Marcsát, de most mit csinálok ?

Hát mit csinált ?

Ijedtében fölkapta a Marosát a vállára s o'daállitotta az éjszakában a suszter ablaka alá, még meg is támogatta, hogy el ne dűljön, úgyhogy éppen olyan volt, mintha a Marcsa ele-1 vénén lesne be a suszter ablakán. Mikor ezt megcsinálta, hazament s lefeküdt. Reggel meg, ahogy a suszter fölébredt, nekifogott koránosan a munkának, mert éppen po damunkája volt, hát csak látja ám, hegy valaki nagy szemek’.el les be az ablalakán. No megmérgesedett erre, mert a suszterek mind hertelen természetűek.

— Mész de mindjárt onnét az ablakom. T te leány! Nem Játod-e, hogy "’ amúgy is sötét van s nem látok ?

Hanem a Marcsa csak nem mozdult s nem mozdulhatott szegény, mert halott volt. A susztert meg elfutotta a méreg, hogy a szava semmit sem használ, meglóbálta a kalapácsát s odavágta az ablakhoz, hogy minden fiókja kitört. A kalapács meg éppen homlokon találta a Marosát s a halott csak eldőlt, mint a zsák. No megijedt erre a suszter, szaladt ki s még a haja is égnek állt, hogy mit cselekedett.

— Istenem segits — azt mondja — agyondobtam a papék szakácsnéját! Én bolond, én, ezzel a her leien természetemmel, még ’ akasztófára juttatom magamat ! Mármost a halottál mit csináljak ?

Mit volt mit tenni, vállára vette a Marcsát s elvitte a dékánhoz, mert hogy a dékán tisztje volt a halottak eltakarítása.

— Hallod^e te dékán — azt mondta a suszter, de fehér volt, mint a gyolcs rémségibe — agyondobtam én a papék sza-