Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Ravasz László: A keresztyénség és a világ feszültsége
A keresztyénség és a világ feszültsége A keresztyénségnek a világhoz való viszonyát két éles tulajé donság jellemzi. Az egyik az, hogy lényegesen különbözni akar a világtól, tehát szembe áll vele. A másik az, hogy ebben a világban kíván megvalósulni, tehát nemcsak összefér, hanem elegyedik vele. Mind a keltő lényeges tulajdonsága az evangéliumnak. Ha nem volna más, mint a világ, felesleges volna, nem volna meg az értelme és életcélja. Ha pedig nem kapcsolódnék a világgal, hanem rajta kívül rendezkednék be, soha se lenne élet, hanem üres ábránd és terméketlen tűnődés. A keresztyénségnek kell a világ, hogy csináljon belőle valamit, a világnak kell a keresztyénség, hogy legyen belőle valami. Ha egy régi magyar kifejezéssel élünk, amelyet a kódexek irodalmából veszünk, azt mondhatjuk, hogy a keresztyénség kétféle, ezvilági és másvilági, s ez a kétféle keresztyénség egymással lényegesen szembe áll, annyira, hogy a történelem minden feszültségét és változását meg lehet ebből magyarázni. 1 Krisztus kijelentette, hogy az ő országa nem e világból való, ö nem törődött sem a zsidó törvényadással, sem a római imperiummal, ezekkel az ő országát állította szembe, azaz Isten országát. Ezt mondotta a legfőbb jónak, követelte, hogy érette e világnak minden dicsőségéről és öröméről, magáról az életről is le kell mondani. Mit használ az, ha valaki az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Ha utunkban áll a test, félre kell dobni, mint egy rossz kölöncöt; ha a tel szemed megbotránkoztat, vájd ki azt; aki engem akar követni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét. Nincs értékük a társadalmi kapcsolatoknak, ellenkezést szit az apa‘és fia, anya fos leánya közölt, s azt mondja, hogy aki jobban szereti tápját, mint őt, nem méltó ő hozzá. Nem törődik a gazdasági kérdésekkel, akinek van valamije, adja oda a szegényeknek és úgy kövesse őt. Nem törődik a múlttal, a halottak temessék el az ő halottaikat, s aki az éke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra. Magát a világot alkalmatlannak» és méltatlannak találta arra, hogy befogadja a keresztyénséget, s ezért arról beszélt, hogy az ő országa váratlanul, roppant összeomlások között, végitéletszerüen következik el. A viliág végié iés az ő országának a kezdete egybeesnek. Ezt nevezik a tudósok a keresztyénség transcendentális vonásának, s azt, hogy ez e látható világban nem valósulhat meg, hanem a
