Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Figyelő - Kézai Béla: Az északi faj erőtartaléka a parasztság
Figyelő szünket a bolsevizmus képében lakút forradalmi gáztól. Mussolini, Hitler és Dollfuss nemcsak, hogy meglátták ennek igazságát, hanem annak éeálitását is beigazolták. Kétségtelen azonban, hogy ennék az átalakulásnak megvalósításához 'új energiák szükségesek, erők, amelyek a népiség1 nagy tartályaiban szunnyadnak s amiket a liberális demokrácia a maga politikai vízim,almainak hajtására öncélúan és csak időnként használt fel...Az a dialektikus történeti okoskodás, ami főképpen a marxista irodalom berkeiben otthonos, hogy az európai, «fassizmus» a moszkovita forradalom egyszerű reakciója csupán, több mint tévedés: féltékeny árulkodás Európára s az európai hűség tudatos megtagadása. Nyilt szóval vallása annak az Európától elfordult is így Európa ügyeibe csak hatalmi érdekből beleavatkozó pánázsiai szemléletnek, ami a cári világ intelligenciáját csakúgy befolyásolta, mint a legmaibb (?) kulturbolsevizmus reprezentánsait. Annak a szemléletnek ugyanis, amelyet Dosztojevszkyj óta minden orosz gondolkodó vallott, hogy t. i. a «rothadt Nyugat» felélte és kimerítette minden erőforrását ahhoz, hogy az emberiség számára új, egészségesebb életformákat teremtsen. Az új álfám, az új társadalom európai eszméinek puszta felmerülése is azonban már ellene mond az európai fajták bejósolt terméketlenségének. S a múlt fokozatos, több irányból kezdeményezett likvidációja nemcsak az európai egészség növekvő intenzitását bizonyítja, amikor a régi renddel és a bolsevizmussal szemben egyképpen állást foglal, hanem az európai forradalom útját és célját, de módszeréit is diametrálisan elkülöníti az egyedül üdvözítő moszkvaitól. Attól a forradalmi módszertől, amelyet egy nómád, tatár vérkeveredésü, többé-kevésbbé ázsiai népfaj követ, szemben azzal a forradalommal, amit egy tradicionalista, telepes, paraszti gyökerű északi nép kirobbantott. Ebben a két alkati pólusban rejtőznek azok az ellentétek^ amelyek rövidesen kizárttá teszik Európa bolsevizálódását. A kapitalista polgár titokban talán elismeri azt a tételt, hogy a faji és a véralkati különbség, tehát egy merőben természeti' adottság (lényegében materiális ok !) megsemmisítheti az orosz marxizmus kozmopolita, kispolgári illúziót. De nyugalma mégsem teljes. Hiszen az új társadalmi rendről szóló fassista és katolikus eszmék a tőkés rendszerrel való végleges leszámolást egyképpen célul tűzték maguk elé. Az antibolsevista, európai forradalom hívei világosan látják, a világkapitalizmus szerepét, amikor perfid és hideg számtiásból üzleti viszonyt tart Moszkvával, egyidejűleg pedig a polgári nacionalizmus szuronyaival blokád alá veti Oroszországot. Jogosan felmerül tehát
