Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Figyelő - Kézai Béla: Az északi faj erőtartaléka a parasztság
Figyelő a kérdés : vájjon a kapitalizmus megoltalmazhatja-e Európát, kultúrájával, népeivel egyetemben? A kapitalizmus «pún-hü|sége» ehhez a kúltur-Európához' és népekhez nem végzetesebbre, mint Dsingiszkán moszkvai utódainak nyilt Európa-ellenessége?... Előállott tehát az a helyzet, hogy az európai forradalmárok megvonták bizalmukat a kapitalizmustól, amely kéteserkölcsü történeti szerepvállalással akarja életét meghoszszabbitani annyira, hogy ezen a cimen jogot formál magának a gazdasági hatalommal való visszaélésre is. A hitlerizmus azonban már tulment a kapitalista rendszer morális elitélésének és kárhoztatásának elvi álláspontján. A faji és vérségi alkatban felismert polaritást átvitte gyakorlati térre,, amikor a maga, nagy népi erejében rejtező természeti adottságokat intézményesen megszervezte, felruházván azokat a gazdasági és társadalmi hatalomrak mindazoknak az eszközeivel, amelyek e tömegeknek a szociális államban való érvényesülését lehetővé, teszik. Ugyanakkor pedig amikor az uj államot és társadalmat a parasztság s a nép széles rétegeire épiti fel. egyúttal szerves védőgyürüvel helyettesi ti a kapitalizmusnak aranyból és acélból épült «európai» végvárait az oroszsteppék felé... Igaz, hogy a hitlerizmus ennek a programúinak, inkább koncepciónak igen-igen kis részét valósította meg. A forradalom stratégiai kihasználása, a rendszerváltozással járó komplikációk, külső elszigeteltségének fokozódása gondokat okoznak, amik a messzire néző tervéket egyelőre háttérbe tolják. A német «Führertum» ellenben a kapitalista állam átépítése szükségességének világos felismerésével vette át a weimári korszak csődtömegét. Mennyire fog haladni, ez ismét nem ide tartozó kérdés.A hitlerizimus a faji gondolat feltámasztásától s annak realizálásától várja Európa renaissanceát. Olyan elképzelés ez, amelyről etikai és történeti szempontból sokat vitatkozhatnak azok, akik nem vették észre, hogy ez az eszme kilépett a könyvtárak és a dolgozószobák csöndjéből s a politikai akarat napirendjére került. A kérdést azonban úgy is felfoghatjuk, hogy a faji probléma Európa egyik vitás kelügye, kifelé azonban, főképpen a bolsevizmus és a távoli Kelet felé valahogy közös érdekünk is, feltéve, ha gyarmati imperializmussá nem fajul. Ebből a nézőpontból a faji gondolattal komolyan számot kell vetnünk, ha attól a nyugati kultúra megvédelmezését remélhetjük. * A történelem tanúsága szerint az európai kultúrállamók cölöpverői nagyrészt germánfajú, északi népek voltak. Ennek az
