Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Kritika - Fodor Béla: Perneki Mihály

Kritika

De van olyan is, akit jobbá tesz. Egy kissé magasabbról azonban már úgy látszik, hogy az ember önmaga teszi a környezetét s nem az őt. A szépségek és igazságok boldogságához vezető út innen csak kifelé nyílik. Képletesen szólva: a csillagos ég irányába. Háttal ennek a földnek. El tőle.

Perneki Mihály verseiben nem a „jóvászületés“ doktrínája az egyedüli absztrakt valótlanság, ami a jól meglátott konkrét valóságból kirí, mint zsemléből a svábbogár. Ha megrágta volna olvasni valóit, nem nyelte volna le (a marxista doktrínákat gondolom) s nem rontotta volna el velük költeményeit. Mert ez az idegen elem teszi pl. élvezhetetlenné a Felvonulást., a Gyöngyhalászokat, a Vonali stb. S ennek a hiánya teszi kitűnővé, sőt a mai versirodalom magyar remekeivé pl. a Kötőtűt s az Utolsó órákat, melyet teljes egészében leközlünk:

Érzem közelgését az utolsó óráknak, amint jönnek csendben, titokzatosan, mint az árva gyermek édesanyja az éjféli harangütés után.

így látogatta meg szivemet a halál lánya, kötője alól színes álmokat szed elő s fátyolos kezével egy más világ pázsitos rétjébe bogozza.

Sikátorszagú vérem megáll ilyenkor, arcomra fehér zúzmarák ülnek, fejembe beleásit a szédülés, az álmok elmosódnak,

esek, zuhanok, repülök, fényt nem látok, hangot nem hallok, fájdalmat nem érzek, idő, tér,' akarat kútjai veder nélkül merengenek, nem tudok inni belőlük.

Midőn a kakas-szó belehasit az éjszakába, arám kötőjébe szedi az álmokat, megitat, megcsókolja a szivemet, megigazítja alatta a párnát, megindítja zsibbadt vérem, arcomon felkelti a napot, szememben a mosolyt s eltűnik ágyat keresni a keresztek közt.

Perneki Mihály költeményeiben az a vészjel, ami tárgyi igazság s nem az, ami esetleg és halványan radikális tanokra emlékeztet bennük. S ez a tárgyilagosan bemutatott borzalmas és rothadt világ önmaga bűneitől omlik össze, ha nem segítenek rajta okos és becsületes emberek. Perneki könyve egy újjal se taszít rajta a megváltás felé. Nem kell felháborodni kicsit félelmetes verseinek dísztelen és tompa kongásán.