Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Kritika - Fodor Béla: Giovanni Papini: Góg
Kritika Nem kell felháborodni, ha erre a konferenciás, békeszerződéses, kapi" talisztikus, kouimunisztikus, barbár és hisztérikus világra ilyen komor verseket — gyűjt. Nem kell azt a túlpedáns őrmestert utánoznunk, aki megbotránkozva ordítja a kaszárnya folyosón: „ Ki volt az a disznó, aki már megint a köpőládába köpött 1 ? “ De őt, a költőt, sajnáljuk, — mert tehetségével a kiutat is szolgálhat ná . . . FODOR BÉLA. GIOVANNI PAPINI: GÓG (Vigília-kiad ás.) Gogins, akinek a becézőneve Góg volt, az egyik hawai szigeten született, egy félvad, benszülött anyától és egy ismeretlen fehér apától. Még gyermekkorában Amerikába került, hol hamarosan meggazdagodott. A háború végén már egyik leggazdagabb embere volt a földnek. 1920-ban milliárdjait jól elhelyezte s abbahagyta az üzletcsinálást. Élni akart. Élvezni és megismerni az életet. Kannibál ösztönei és perverzül modern intelligenciája, valamint milliárdjai lehetővé tették számára, hogy hihetetlen vágyait és fantasztikus 'szenvedélyeit kiélje. Hét év múlva már csak a szanatóriumokat látogatta. Többféle elmebaja volt egyidejűleg, nem tudták meggyógyítani. Szerző" egy elmegyógyintézetben ismerkedett meg vele és sikerült megszerezni néhány feljegyzését. A hajdani Góg memoárjait. Papini közzéteszi őket. Azt Írja: «Napjainkban sokan valóban hasonlitnak Góg.r.a» és hogy ő Gógban, «ebben a cinikus, a szadista, őrült és túlzó félvadban a mi hamis, bestiális és kozmopalita civilizációnknak jelké p.é t 1 á t j a » Azért mutatja be, (hogy megundorodjunk tőle, azaz magunktól, amennyiben ezzel a civilizációval azonosítjuk magunkat.Góg jegyzetei kb. 70—80 rövid essai-ből, leírásból, gloszszából, stb. állnak. Tele vannak szellemmel és egy mindenről tájékozott tudással, nyugtalan fantasztikummal, groteszkséggel, túlzással. Kivonatos ismertetésük nem mond sokat; értéküket nem csak az extravagáns tárgy adja meg, hanem a fordulatos és logikai salto mortálékkal kápráztató megírási mód is. Az első fejezetek az irodalmat, a gépzenét s a fordizmust gúnyolják ki és vezetik ad abszurdum, majd a csaló okkultizmus és fakirizmus leleplezése jön sorra. A következő fejezet egy melanéziai szigetről szól, melynek pápua törzsfőnökei régtől kezdve belátták, hogy a sziget pontosan csak 770 embert bir eltartani. Törvényt hoztak tehát, hogy minden születésre egy ha
