Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér

Elbeszélés

gei kisülésétől kapott volna tűzre.

— Talán ilyesmit is el tudnék követni, — vágta oda metszőén, — ha nélkülözhetetlennek erezném, hogy valaki alámrendelt éljen a közvetlen környezetemben. De tenálad Mária ma annyira túltengenék a nőies hajlamok, hogyha a halinacsizma nem szigeteli el ép úgy a telepálikus érzékenységet, mint a reumára való hajlamot, akkor a feketevágási nagyasszony ugyancsak remeghet ma este az élete párja hűségéért !

Már ágyban voltak. Mária erre a sérelemre a takaró alá bujt, hogy elfojtsa kitörő sirását. Ella egyik cigarettát ;a másik után szívta és megvonaglott a szive a vágytól. El, el innen az életbe.A

szomszédkuton megcsörgött a lánc; Ladomirszky Péter húzta a vizet a két ökröcskének. Eléjük állította a vödröt a tiszta, hideg víztükörrel. Míg az ivás tartott, leült a vályú peremére, kihúzta jegyzőkönyvét és a hold világa mellett megcsinálta a hatodik osztály holnaputáni történelem leckéjének vázlatát.... — — — — — —

Attól kezdve minden fafuvarozás alkalmával betért a lányokhoz, abban a meggyőződésben, hogy nem csak magának szerez élvezetet, hanem azoknak magányosságát is felderíti a látogatásával. Hovatovább tényleg úgy is lett még az Ella részéről is. Kénytelen volt ő is belátni, hogy az avatag megjelenésű és fellépésű emberben ugyanazok az élénk szellemi folyamatok mennek végbe, amelyek őbennük fiatalokban, s a nagyobb élettapasztalat patinája talán még értékesebbeké teszi őket. Most már csak azért bosszankodott, hogy Ladomirszky mintegy holtér lékként kezeli sok okos, hasznavehető tapasztalatát és nem forgatja meg a gyakorlati élet áramlásában.—

Nézze csak bácsi, — bujtogatta kedvesen, már egészen eddig a megszólításig barátkozva, — miért nem rázza meg azt a naptárt, miért nem rakétáztatja a tudását. — Hallassa a hangját, követelje ki az érvényesülését. Olyan időket élünk minden tekintetben, érdemek nélkül vet előbbre a sors egyeseket és igaztalanúl elnyom másokat. Halász Bglint, akiről tudomásom szerint soha sem voltak jó véleménnyel tanügyi körökben, ma tanfelügyelő, a bácsi pedig, akinek annyi nagyszerű újító ötlete van, még Feketevágásról sem tud elszabadulni és kénytelen paraszti munkával ölni magát. Tenni kell ez ellen, előretörni és harcolni !—

Nézze húgocskám, — mosolygott az öreg kollega, — engem nem érdemes lázi tani. Az én életem olyan, mint az érett gabonavetés; azt már hiába szórják felül konkollyal; nem veszi meg a gaz azt a talajt, amelyiken már kalászba sárgái-