Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér

Diadalszekér

Ella és Mária tanítónők voltak a Verchovinán.

A szélén, ahová még feljutott valami a róna bőségéből, de közvetlenül a falu mögött már ott sápitozott a hegyvidék ínsége, mint egy kiszáradt torok. Két, kietlen gerinc nyúlt bele ott az addig sík határba. Ezeken a gerinceken mindig sivalkodó szél nyargalászott s egyáltalán nem mutatkozott: Tajtuk a hegyvidék színes gazdagsága. Fésületlen boróka nőtt az oldalukon, ki perzsel ődött, csenevész fű között. Mert vizsziegény is volt a vidék; a két hegynyulván közötti szűk, szakadékszerü völgyön állandó tikkadtság látszott.

Elza volt a fiatalabb, temperamentumosabb és a sorsával elégedetlen ember sokszor kikeseredett az életük ellen, melyet az enyhülés nélkül való kopár sziklacsúcsokhoz hasonlított.

— Ilyen, szánalmas erőlködésben eltorzult előharcosai vagyunk mi a civilizációnak és a kultúrának, mint ez a két hegy a magaslati flórának, — intett az összeszorúlt torkú táj felé, mely egészen az ablakuk alá tolakodott. — fontosnak és magasztosnak mondják ugyan a hivatásunkat, de mi nem élvezzük a nagyszerűségét sem közvetve, sem közvetlenül. Személyesen soha sem léphetünk érintkezésbe a magasabbfoku kulturélettel, ehhez nem díjazzák eléggé a működésűnket és máskép sem észlelhetjük alapvető munkánk tágabb kibontakozását. Amit mi csíráztatunk, az felszökik egy bizonyos magasságig, azután visszakonyul és elrothad azon a talajon, amelyrből kicsirázott. Te, Mária, jóval régebben tanítasz mint én és neked sem volt még részed abban az örömben, hogy jelentős társadalmi tényezőkké fejlődlek volna a csemetéid. Láttál már költőt abból, akivel bemagoltattad a «Mocskos Palit?» Még azt sem láttad talán, hogy a vers tanulságának hatása alatt rendesen mosdott volna, miután átlépte az iskolaköteles korhatárt. Láttál már szobrászt abból, aki a slőjd-órán olyan ügyesen gyúrta ki agyagból a kotlós tyúkot? Nem és nem is fogsz látni soha. A mi legkiválóbb tanítványainkból pásztorok lesznek, akik a füst kanyargásából állapítják meg az időprognózist, favágók, akik munkájuk közben szégyenkezve gondolnak vissza arra, hogy a «bolondos» tani tókisasszonyok valamikor nevetséges figurákat faragtattak velük a fából, abból az értékes, hasznos anyagból...... Restelik azt,

amit az iskolában csináltak, mintha a csecsemőkori illetlenkedéseiket emlegetné valaki!Máriát

nem fűtötte az Ella kifakadása és amit mondott