Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér
Elbeszélés azt nem szánta válasznak:— Hrubó Iván megfogta egy koldusasszonynak a kezét és átvezette a pallón! Mikor én idejöttem, a fiatalság kővel hajigálta meg a koldusokat. Ella rohant tovább a maga külön vágányán. — Úgy járunk mi, mintha valaki a kutyák között apostolkodnék. Amig kezében lenne a fegyelem és a tekintély eszköze, menne az idomitás, parancsra lépnének és kottába szedetten ugatnának a kutyái, de mihelyt letenné a korbácsot, rögtön megkezdődnék az artikulátlan vonitás... < Néha összeütközött a tekintetük, de mindig megmerültek egymás lelkének az érzéseiben és igyekeztek méltányolni azokat.— Jól van, tegyük fel, hogy valóban fel tudjuk mutatni valahol állandó eredményét a működésűnknek, — engedékenykedett Ella, — akkor miért nem látnak el minket úgy, hogy kivehessűk a részűnket abból a haladásból, amelynek előmozdítói vagyunk? Te szegény Máriám emberképüvé faragtál egy itteni barbár generációt, annyira, hogy már magúkhoz liasonlóaknak ismerik el a társadalmilag alattuk álló lényeket, Hrubó Iván megfogja a koldusasszony kezét. De a tiedet még a tanfelügyel öné őnagysága sem fogja meg. Emlékezel, hogy ült tavaly is a kocsin, mig az ura elvégezte az iskolalátogatást?...... Sőt, Hrubó Iván a te jóvoltodból már a gőzgép szerkezetét is ismeri, de te még nem élvezhetted soha azokat a technikai vívmányokat, amelyeknek elméletét kénytelen vagy súlyosan veritékezve a nebulóid fejébe verni. Te még talán nem is autóztál, csak a Messinger vizözönelőtti autóbuszán döcögtél egyszer. Engem Benedekék kétizben felvettek a kocsijukra, mikor a város felé gyalogoltam. És hangosfilmet még egyikünk sem látott! — Holnapután mutatják a városban az elsőt. Er egy el, én átveszem délutánra a te osztályodat is — mondta Mária. — Persze pazaroljak, hogy ne vehessek házat, mire megrokkanok és szigorúan a nyugdijamra legyek utalva ! — újra felülkerekedett az ingerültsége és most Mária okos intelmeivel vágott vissza anélkül, hogy akarta volna. De Mária már akkor kettőjük vacsoráját készítette. Szótlanul fogyasztották el a vacsorát, mely után Máriánál beállott a higgadt vérmérsékletű ember táplálkozás utáni elégedettsége. Ez a hangulat tetszett neki és anyáskodóan csapolt vállára. — Várj csak várj, jön még valami, ami téged is ki fog elégíteni !— Mi jöhet? — pattant fel Ella. — Legfeljebb a te sülő almáid csinálnak forradalmat és nem akarják majd szép egyenletesen magukra pirítani héjukat. Akkorát puffannak, hogy
