Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Klimits Lajos: Három vers (Éjféli Árnyak. Bucsu Lussinpiccolotól. Rémekkel csatázom
Klimits Lajos: Három vers — Ott nálunk, messze búzaföldek várnak, Kenyértenger, hajlongó és szerény. Hol zengő dallal vágja majd a rendet Napbarnitotta, bús magyar legény. Majd ott köszöntnek édes, magyar szóval, Ott simogatnak bársonyos szemek. Bíborban úszó áldott rónaságok, S dalban fogamzott piros reggelek. FLIMIJS LAJOS. RÉMEKKEL CSATÁZOM Éjfél van, csönd van mindent átfogó, Sejtelmes, titkos, hátborzongató. Kisértet dobban. Lélek. Nyugtalan? Mily jó, akinek csöndes álma van. Éjfél van, kínzó; nem jön még a regg. Kuvik sikoltoz; vájjon ki beteg ? Kinek kell menni át a Styx vizén? Vagy hullámsirba kit hiv száz szirén ? Árny suhan szótlan, barna, bús, beteg. Szikrázó szeme merőn rám mered. Nem félek. Nézem. Felütöm fejem. Kezdje a harcot... Isten van velem ! KLIM1TS LAJOS.
