Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Klimits Lajos: Három vers (Éjféli Árnyak. Bucsu Lussinpiccolotól. Rémekkel csatázom
Klimits Lajos: Három vers ÉJFÉLI ÁRNYAK Mindenütt csönd van; alszik az élet Álomvirágok bomlanak szerte. Sötétlő álmok, hófehér álmok Suhannak, szállnak messziről-messze. Azután csöndesen összeverődik Ezredek, brigádok imbolygó árnya. Összefogódznak s kacagva, sírva Kezdenek ördögi — angyali táncba. Táncolnak, hajráznak könnyüket törlik. A jónak, a rossznak játékát játszók. S az éjszakának, hogy el ne suhanjon Bontják meg kötözik sötétlő szárnyát. Véres, meg vértelen tragédiákat Játszanak játékból — s ha összetűznek Örülnek, kacagnak, könnyeznek, sírnak Láttán a tragikus lobbanó tűznek. — Alszik az élet, éjfél van, csönd van. Álomvirágok bomlanak szerte. Sőtétlő árnyak, hófehér álmok Hullnak a földre, szállnak a menybe. K.LIMIIS LAJOS BUCSÚJ LUSS1NPICCOLOTÓL Már búcsúzom. Még egy-két nap és vége. A szép álomnak emléke marad. Halk alkonyotok lobogó tüzéből Csak néhány égő, tüzrózsa fakad. Aztán elmegyek messze, messze tájra. Ahol nem köszönt hamvas reggelen Sötétzöld ciprus és bókoló pálma És száz vitorlás, kéklő tengeren.
