Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa

2erdahe|yi József: Csalta csak hallgatott, nem lehetett a szavát venni. Alig hogy megcsil­lant benne vagy kétszer á mosolygás a jó vásáron. A csendességben aztán az is elmúlt. Ahogy maradott a vá­ros mögöttük, úgy változott Szentkereszty Árpád elégedett mo­solygása sötét hangulatok tükrévé. Ez rajta is maradt, odame­revedett a képére.Ki tudná miért ? Valami titok marhatta a lelkét. Vagy in­kább a Csalfáért búslakodott. Mert hogy vége szakadt a játék­nak !Csak az biztos, hogy vagy ló, vagy asszony csinálta a fel­leget Árpád homlokára. Más olyasmi nem volt meg nem is le­hetett ezen a kerek világon. Hogy mi ' történt velük aztán ? Hát történt még egy és más. Csak éppen, hogy kétfelé szakadt a mese. Az Árpádé az egyik, a sógoré a másik. Azt is megírom egyszer. ZERDAHELYI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom