Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Sebesi Ernő: Variációk egy téma fölött
VARIÁCIÓK EGY TÉMA FÖLÖTT I. Szivedről ezer képem van: Ma lágy Bíborpázsit, hol elterül a Vágy. Majd zsongó kas, ahonnan lelked álma Mint részeg dongó egyre felém szállna. Tán Nap. Tán hold. Vagy minek mondhatom? Tán cifra szirommá is bonthatom? Vagy vérző húsnak kiáltsam talán Siralomházam végső hajnalán? Tán börtön az, hol elméláz a rab? Tán közömbös és merev jégdarab, Hol jóság kérges felszíne alatt A gonoszság, mint fürge hal, szalad?! II. Én virrasztottam álmodó szemében, De engem onnan valaki kinézett. Most későn látom: virrasztanom kár volt És nagyon szánom-bánom az egészet. Most virrasztója vagyok önmagomnak, Ki névre, hévre szegény, ámde ember. Ki mindig csak az életet szerettem Vad, viszonzatlan, szörnyű szerelemmel. Csak virrasszon más álmodó szemében, De sorsomtól egy kegyes Isten ójja; Hadd könyököljön szeme ablakában Bús börtönének örökös lakója. III. Hiába nőttek közénk a falak, Magamban én már megtaláltalak. Bár szived hétpecsétes, zord titok, Az ajtaján én egyszer benyitok.
