Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa
Zerdahelyi József: Csalfa nagyobb dolog ezen, a kerek világon, mint egy asszony a háznál. Aki jó is, szép is. Galamb, meg mérges 'kígyó egyszerre. Az kellene neked.— Dinikém, én nekem volt egy asszonyom, Isten nyugtassa, — és nekilendült a szónak, egy keveset remegett a hangja, — több olyan született. Én már csali nem veszem él tőle a szivemet senkiért.A sógor sietett kihasználni a helyzetet. Örült, hogy egyszer belerántotta ebbe a hangulatba. — Hát biz — asszony volt az. Sudár, mint a szálfa, szelíd, szerelmes, akár a gerle madár és minden tavasszal úgy nyitott ki, mint a piros rózsa. Hej de kár érte... — Kár... Egy kis ideig hallgattak, és mintha a halott asszony, Beöse Katalin szelleme suhant volna keresztül az öreg falak között, a váratlanul támadt nagy csendben. Szentkereszty hirtelen mozdulattal nagyot csapolt öklével az asztalra. Olyat szólt, akár a pisztoly. Felpattant és kitört belőle valami nagy keserűség.— Gyalázatos, komisz élet... A sógor úgy kapott bele, mint a kopó a vadkan combjába, nagy hangon ordított; # — Az... hallod-e Árpád, öntsük ki magunkból a keservét ennek a világnak. VII. Dini sógor benézett a dohánybeváltóba. Nem volt neki ott semmi dolga, csak az alibi miatt. A városban hamar elment a híre a két sajóvölgyi urnák. A «Három rózsa» híres vendéglőse azt is hallotta, hogy kifogatták a Szentkereszty négy csikóját a vármegyeház udvarán A szíjgyártó azt is tudta, hogy éccakára is itt maradnak, mert a kocsis reggelre ígérte, hogy bejön az uj gyeplőért, amit már régen megrendelt a gazdája az agarászatra. Fehér szattyán bőről kerekre kellett varrni az egészet és vékonyra, szántógyeplő kötelét belefüzni, hogy el ne szakíthassa a négy sárkány. — Az lesz csak a csuda, ilyet még nem látott Gömör. Persze, hogy bemászott a hír Balog Jóska fülébe is. El is száladt a nagybőgőshöz, hogy estére felöltözzön a banda2 meg hogy a régi bőgőt hozza el. Az újért kár volna, ha valami baja esnék. Az óvatosság sohasem árt. Dini sógor meg is nyiratkozott. Megtréfálta közben a segédet, — barackot nyomott az inas fejére. Aztán akkora nagy csomó bankót húzott ki a nadrágja zsebéből, hogy kiválassza a fizetni valót, amennyit Bodon mester életében se látott. Nyitva is maradt a szája, — el is felejtett köszönni.
