Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa
Zerdahelyi József: Csalfa hallja, azzal fejezte be: — Isten uccse, megcsábult, szegény sógor. El is határozták, hogy másnap meglátogatják. A látogatás azonban rosszul ütött ki. A sógor olyan volt, mint máskor. Nevetett, tréfált, csókolta a testvére fehér kezét, hamiskodotL. Hire hamva se volt a csábulásnak. Dini eleinte szertartásos komolysággal hallgatta az ismert mókákat, de aztán félengedett. Mire haza indultak a négylovas hintón, (a feleségének ez járt ki), azt se tudták, mi történt velük. Az asszony, az utón meg is csipte a nyelvével az urát: — Micsoda badarságokat beszélt maga nékem tegnap erről az aranyos emberről. Vagy maga volt berúgva, vagy az a tökéletlen Palkó volt részeg. Dini nem szólt egy szót sem, de magában roppantul bántotta a dolog. Nem azért, mert a buta Palkó szószátyárkodását meghallgatta és tovább adta, azt máskép nem is lehetett, de mert az asszonya igy rászólt. Gondolkozott, hogyan reparálhatná ki a becsületét. VI. Másnap reggel befogatott a zörgős lengyel szekérbe. 'Nagy csomó bankót a zsebébe gyűrt. Azt mondta, a dohánybeváltóban van dolga, lehet, hogy csak holnap jön haza. Az aszszony nem szólt, de ő úgy érezte, hogy keresztül lát rajta, akár az üvegen és igen kényelmetlen volt neki* hogy a felesége szeme rajta lehetett.Jól kivette a szivét a két csikónak, mig a sógor udvarára ért. Köszöntötték egymást rendesen, leültek az üveges verandára, megtömték a pipát a kődohánytartóból, vastag füstöt eregettek.— Mi jó szél hozott Sógor? — Dolgom van a dohánybeváltóban, hát bejöttem. — De Szombatba ném erre visz az ut. — Nem, nem, de hát azt gondoltam, van idő, megnézem egy cseppet a sógort.— Derék ember vagy, tudom én azt régen — mondta meleg hangján Szentkereszty s most ezegyszer hitte is, amit mondott. — Hát csak úgy... amilyen lehet az ember. De mondjad csak, mi az ördögöt csinálsz te itt mindig magadban ? — Nem vagyok én egyedül soha, velem van az egész világ, belefér az én fejembe meg a szivembe minden jó, meg minden rossz. Aztán ha úgy elunom magam, akkor összeeresztem a jót a rosszal. Verekedjék ki magukat kedvükve. Dini sógor szigorúan pislogott a magyarázatra, de sehogy se értette, mégis azt mondta:— Már az igaz,.! okos beszéd. Hanem hát sógor riincs szebb*
