Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa
Zerdahelyi József: Csalfa — Azt nem gondolom,— Mondjad már no, mit kerülgeted, — pattant fel Szentkereszty.— Kehel a Csalfa, — hogy kimondhatta, egyszerre megenyhült.— Jól van, csak papolj, aztán locsogd el az egész világnak, te vén szatyor. Fogd be a szád, azt mondom ! — Nem szóltam semmit, azt is csendesen, csak jelenteni akartam — mondta Mihály méltatlankodva, valójában azonban örült, hogy ennyivel szabadult és már fordult is ki az udvarház ajtaján. Ettől kezdve szokatlan dolgok történtek a Szentkereszty udvar táján. — A cigány vajda, valahányszor elnyekergett a szekere a ház elölt, mindig beszólt az udvarba. De még az udvarház ajtaján is csak úgy járt ki-be, mint aki otthon van. Aztán egyszer-másszor az uraság vele jött ki a házból és együtt bementek a lovakhoz, néha nappal is, de többnyire éjszaka. Jó darabig ott voltak. Hogy mit csinálhattak, azt csak az Isten tudja, meg tán ez a fekete csikó a sárgák végiben. Az pedig nem szól. Megtartja a titkot. Olyan a természete. * Mihály ebben az időben csak lógatta az orrát. Arra se tudta rávenni magát, hogy a bajuszát kifenje hegyesre, rátarti módra, ahogyan máskor szokta. Ha a bakon ült, a lovak is csak úgy kocogtak a kezében, . mintha álmosak volnának. De hát csak hallgatott. Nem volt értelme ilyenkor a beszédnek. Szentkereszty is, mintha más ember lett volna. Alig hogy kilépett néha az udvarra. Nem ment az sehova, csak behúzódott a házába, akár a medve a barlangjába. Azt mondták a cselédek, hogy morog is néha magában. Megállani ajzért még úgy sem lehetett előtte. Hirtelen haragú ember Volt minidig, djc" most ha jó, ha rossz hírrel kopogtak az ajtaján, úgy káromkodott, hogy hallgatni is borzalom volt. Aztán még néha fél éjszaka is ott csikorgóit a kavics a csizmatalpa alatt az udvaron. Körbejárt. Csak úgy világba. Célnélkül. Néha napján ászért lóra ült, de azt senki se tudta, merre jár ilyenkor. A vendégek leszoktak a házáról. Mert hogy csak belebámult, a semmibe, alig szólt. Dini sógor azóta se nézett feléje se. Dacból-e, vagy haragból, vagy tán a szépséges felesége nem engedte ? Ki tudná? Egyszer a szombati vásáron Kis Palkó beszélt neki egyet-mást a sógorról. Nagy csodálkozással hallgatta, ahogy bor ozás közben megoldódott Palkó nyelve. Mikor hazaért, elmondta az asszonynak és csendesen, hogy senki se
