Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa
Zerdahelyi József: Csalfa — Az ám, tegnap vettétek a zsidótól. Mi? — Azt már nem tudom. Leteczky Dini el volt készülve az «okos» válaszokra, hát nem is faggatta Mihályt tovább, de amig a harminc lépést megtelte az udvarház ajtajáig, úgy felizgatta a csikó, hogy a szájába kellett venni a csutorát. így aztán csak legyűrte magában az indulatot és mire a sógorhoz belépett, már olyan volt, akár egy ánglius.— Adj Isten — kezet fogtak és jó rokonhoz illően szájon csókolták egymást.— Rosszkor jöttél sógor, annyi a dolgom. Pereg a malac odakint a pusztán, most jelentette az ispán, ki kellene oda is szaladnom — mondta Szentkereszty Árpád, pedig egy betű sem volt igaz az egészből. Mióta az ablakon bevilágított a szürke, olyan izgalommal várta a sógort, hogy csak a jó csetneki szüzdohány tudta helyrehozni az eszét. — Baj biz az, mindig csak baj van, hanem én tudok egy jó medicinát a malacnak.— No? — Lóhust adjál neki. Reggel meg este nyersen, délbe levesnek, ivósan, semmi egyebet.— Azt már próbáltam, néha használt is, de hát ahhoz ló is kellene.— Hoz neked a zsidó akármennyit. — Sajnálom azt a nemes állatot ilyesmire, máskor is majd megszakadt a szivem, ha lovat etettünk. — Az igaz, az ember hem tudja nézni, amikor lebunkózzák. — Én mindig meglövettem, kevesebb á kinja. Egy golyó a fületövibe úgy levágja, hogy észre sem veszi, csak elszáll belőle a lélek. Mert van ám a lónak lelke, akármit mondanak a tudósok. — Van, — bólintott Dini sógor, de már a fene majd megette, hogy nem fordult a szó a feketére. Ö nem akarta meglenni, a sógor az meg csak hallgatott róla. — De ha már a lónál voltak... nem eresztem elszaladni a beszédet — gondolta és igy folytatta:— Be van a Marcsának kötve a lába. — Be, belerúgott a gyeplős a fordulásnál — mondta Szentkereszty és várta, mikor huzakodik lelő a sógor az uj lóval. — Kár volna pedig érte, mert nagyon flancos. Sárgában még olyan ostorhegyest nem is láttam, Csak nekem volt egy olyan, a Sári. Emlékszel rá, akkora volt csak, mint egy rossz esztendős csikó, de ha felvetted a szárát, megemelte a lábát, egyszerre két ló helyét állotta. Emlékszel rá, mindenki azt nézte az agarászaton, csak azt az egy lovat a négyből* a többi meg se
