Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Molnár Imre: Magyar népdal és magyar nóta

Magyar népdal és magyar nóta

A melódiája olyan, különös egyszerű volt és olyan szívbe markoló, mintha a hosszú strófasor minden tragikumát ebbe a pár taktusos dallamba sűrítette volna. Csöppel sem hasonlított ahhoz, amit én eladdig magyar muzsika címen magamba, szívtam. Úgy nyúlt el a végeláthatlan alföldi térségen, mintha belőle nőtt volna ki s a végtelenséget példázta ,volna maga is. Taláú a fájdalomból is azért hozott nagyobb darabot magával... Valami nagynak éreztem ezt a melódiát s magamat valami kicsinynek. Azóta is föl-f oltásért bennem ez a dal, az első alkalom, amikor találkoztam ősi muzsikánkkal s az homályosan tudatomba dobbant. Nem érthettem, mi ez a szakadék, muzsika és muzsika között, tudtam is én akkor, hogy a Békót vertem szövegét Tompa Mihály irta s dallamát egy ma ismeretlen zeneszerző, a Kondoros! szövegírója Arany János, aki maga is irt saját verséhez dallamot, de a köztudatba Festeti eh Leó gróf melódiája ment át. Nem is sejtettem, hogy a Befordultam kezdetű Petőfi versre Frank Ignác «Laura» csárdásának lassúját húzták rá, a Fekete szem éjszakája versét Tóth Endre, dallamát Kralovanszky Mór szerezte, az Ezt a kerek erdőt járom én-t Them Károly, a Ne menj rózsám-at Egressy Béni költötte,. Most már bezzeg értem, mért nem akart sehogysem magára ismerni e dalokban az én öreg paraszt-gazdám! Mért mondta csak ügy csendesen a bajusza mögül, hát persze ezeket a mi egyszerű nótáinkat nem tanítják azokban a latin iskolákban Nem ám, meg a népiskolákban is másról volt szó.

Ettől kezdve állandóan kisértett bennem ez az ellentmond dás, nem tudtam elgondolni, hogy megoldódhat-e majd valaha. A .megoldás pedig éppen ezidőtájt már útban volt.

Már akkor belekerült a népzenei kutatásokba egy ördöngős kis masina, a fonográf s nem is sejtették, hogy megfelelő irányítás mellett, mint valami kis tank, nemsokára egyretmásra döntögetni fogja a szinte megkövesedett zenetudományi nézeteket.Az

eszmét Hermán Antal veti föl az Ethnográfia I. évfolyamának 1. számában. Utána Pungur Béla kolozsvári távirótiszt tesz konkrét javaslatot a fonográf alkalmazás sára népzenei kutatásokban. Vikár Béla dolgozik vele él ötször 1896-ban. Az 1900-as párizsi világki állításon már előadást is tart róla és bemutat illusztrálásképp 50 fölvételt, megérdemelt nagy föltünést keltve az eredeti és teljesen uj tudományos eljárással. A 900-as évek elején kapcsolódik be a népzenei kutatásokba Bartók Béla és Kodály Zoltán, Kodály né, majd Lajtha László és Molnár Antal. Később még jobban bővül a dolgozók köre, egy csomó új gyüj-