Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Molnár Imre: Magyar népdal és magyar nóta
Magyar népdal és magyar nóta Káldy Gyula Kuruc dalok (1892). Régi magyar verbunkosok (1894), A 48-49,-i szabadságharc dalai és indulói (1895). Itt említhetők meg a Palotásisy, Hu bér feldolgozásában megjelent 101 magyar népdal cimü füzetek is. E gyűjteményeknek ismét közös hiányosságai vannak!.. 1. ) Bár céljuk kifejezetten a plebs értelemben vett nép dalainak ősszeszedése, a nem eléggé pontos és szigorú válogatás miatt anyaguk nagy része a városokban, vagy az úri osztályok! előtt ismert müdal, melynek szerzője sokszor homályban marad ugyan, de sokszor kisebb-nagyobb utánjárással meg is állapítható, a falusi nép azonban egyik esetben sem isimeri őket-2. ) A dalokat, amennyiben valódi népi származásúak volnának is, nem közvetlen népajkról jegyezték le, hanem harmad, negyed kézből, tehát azok nem megbízhatók. 3. ) A megbízhatóságnak más akadálya is van: A lejegyzők (beküldők) legnagyobb része laikus és éppen azért nem pontod A másik meg zeneértő ugyan, de éppen ezért elfogult. Kötik bizonyos zenetudományi tévedések, aminők pl. a megállapítás egy állítólagos magyar moll skáláról, továbbá arról, hogy a magyar zene kizáróan csak páros ütemü lehet s annak főjellemzője ritmus tekintetében az úgynevezett chorijambus (egy trochaeus és egy jambus lábból összetett ritmus-képlel.<) Az első minden áron s mindenüvé behozza a cigányos zenei gyakorlatban használatos másfél-hangos hangközt (pl az amoll skálában a c-disz és az f-gisz lépést.) A második, minden dallamot, még a lassú hallgató szabad ritmusát is (rubáto) a 2/4, 4/4 vagy 4/8-taktusok Prokrüstes ágyába kényszeríti. A harmadik pedig szövegre váló tekintet nélkül, derűre boirura chorijambusozik, mintha bizony egyéb ritmust akár a magyar népi zene, akár a magyar müdal nem is ismerhet;., A könnyedén nyomtatásban is adományozott népdal cim mindenféle népszerű (populáris) dallam részére, mely mindenkié, csali éppen a falusi népé nem, e többnyire bizonyos/ tudományos céllal és jelleggel is készült gyűjtemények nyomán terjedt el a köztudatban. Ha ezektől nem lelt szigorúbb kritikára, mért várnók ezt a folyó élettől. Van e félreértés keletkezésének még egy oka. A nép divatos drámatárggyá is lesz a XIX. század közepén s ezzel megjelenik a népszínmű. Egy egy ilyen színre alkalmazott népi történet alig eshetvén meg dalok nélkül, a divat nagy szükségletet teremt a népdalok terén. Az első népszínművek, az 1843-ban színre került Szökött katona, majd az 1847-es Csikós, jobbára megfésült eredeti népdalokat szőnek bele a darabba, de később, a szükséglet növekedésével megszületik, a megfelelő
