Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Oláh György: A Kossuthok
Öláh György: A Kőssuthok arra, hogy a legnagyobb magyar politikai szónoknak a ki-1 ejtése kissé idegen volt előtte. Túlságosan á'-val beszélt, vidékies tájszólással, — mondja Cseugery, — miközben ő is elismeri, hogy szebben, tisztábban!1 magyarul alig beszéltek!. Csengerynek ez a feljegyzése azért is érdekes, mert Zempléniben, ahol Kossuth felnevelkedett, ez a dialektus ismeretlen, valahonnan Turóczból hozta tehát ezt még magával, az ősi fészekből, ahol ő maga talán sohasem járt. Hiszen az igazi emberen akármilyen messze kerül is az ősi gyöktől és akárL milyen más nagyobb közösségeknek lesz kifejezője, mindig marad valami kis jel, egy kicsi kis stigma, amely mindig valamire figyelmeztet mienket és amelyen keresztül mindig belelátunk a lélek legmélyére. Kossuth pályája az egyetemes magyarságnak vált szimbólumává, de egy ilyen kis stigmán keresztül is megérezhetjük, hogy ez a roppant talentum, az a törékeny és izgékony testbe zárt roppant rajongás és elokF venciia a magyar-szlovák közösségnek és testvériségnek is örök kifejezője maradt. OLÁH GYÖRGY
