Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Keresztapám
Keresztapám (Elbeszélés) II.Második hete laktam a keresztapáméknál. Melegbe, fülledtségbe fulladt bele ez a két hét. A félnapokra nyúló sétákon és lassú mélázásokon kivül úgyszólván semmi komolyabbal nem foglalkoztam. De azért ez a két hét untig elég volt ahhoz, hogy töviről-hegyire megismerjem az életüket s megbizonyosodjam a sorsuk felől. Nem volt boldog családi élet az. Az asszony — egy jól megtermett, dolgos teremtés — egész nap sürgött-forgott, szinte azt sem tudta, hová legyen a munkától, állandóan serénykedett. Olyan asszony volt ő, aki egyedül csak a munkára született s akit nem lehetett megvádolni a butasággal. Tele volt baromfival az udvar, három szépen fejlődő malacnak kellett moslékot készíteni, a kisgyerek hajnaltól késő estig rítt s mindezeken felül majd egész nyáron át ki kellett járni a szőlőbe. Ezt mind az asszony végezte. Miközben Vári naphosszat elheverészett a pamlagon, beletemetkezve a pipája füstjébe, tétlenül, legfeljebb a délutáni álmát alvó kisgyerekről verdeste szét a legyeket, vagy ha már nagyon körmére égett a dolog, néhány hasáb fát vagdosott szét az udvarban. Bár nem volt ínyére az ilyen munka, de az asszony néha kifakadt ellene s ilyenkor Vári néhány napra megemberelte magát. De az asszony ritkán elégedetlenkedett, úgy viselte a sorsát, mintha egy felsőbb hatalom szabta volna meg igy az életét, mely ellen kár volna zúgolódni. Pedig fiatal volt, valamivel fölül a harmincon s talán, ha nagyon kapaszkodik, fiatalabb, magához illőbb társat is találhat magának. De most már, miután elkövette ezt a nagy félrelépést, igyekezett minél tökéletesebben megnyugodni Isten rendeletében s türelemmel viselte sorsát. Hajnaltól késő estig tartó, állandó robot, ez volt az ő élete s csak a gyermek volt az egyedüli, aki enyhülést hozott ebbe a gyötrődésbe. Mert Váritól ugyan hiába várta a szép szavakat, néma volt az odahaza, akár a hal. Szótlanul üldögélt el órákhosszat egyhelyben s ha hozzá talált szólni valamelyik, kurtán mordult rá s néhány rövid, elutasító szóval intézte el őket. így aztán alig egy-két szóból állott a társalgásuk. Az asszony néha kifogyott a türelemből, tett egy-egy megjegyzést, Vári hümmögött, a vállát vonogatta s ezzel az ügy el volt intézve közöttük. Múltak a hónapok s ők nem is közeledtek egymáshoz, nem is távolodtak egymástól. Vári egy nap elmesélte nekem megnősülése történetét. — Annakidején, mikor szegény keresztanyád megbetege(2)
