Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó Istvan: Utrakelt hajlék lázott jobbképire. — Miattam van, miattalm van, — rebegte sápadt gyerek' módjára Bánóczy tanár ur és megátkozta a reflexmozgást amely ezúttal fölöslegesen sietett a segítségére. Nagy gomolyagban ölelkeztek, könnyeztek, vigasztalódtak és támolyogtaflc mert a telekkönyvvezető szolgálója már sok bort behordott ezen az estén a dohányfüstös nagyszobába.. — Semmi, semmi, — (motyogta Bálint, — velem megesik. Velem meg... bizisten megesik... — Kibékülni ! — rikkantott valaki és üdvrivalgás között csókolózott össze a szerkesztő ur Bánóczv tanár úrral. A káplán bort töltött a fejükre és megáldóLta őket Aztán lovagolva ült le egy székre és kibontotta csuDasziv, tengermély, meleg szép baritonját: «Mondjátok meg a legkisebb Horváth-lánvnák... Bánóczy tanár ur levette a pápaszemét, a zsebkendőjével törölgette, a fejét busán ingatta a nótára és jóságosán mondogatta : — Jajj be szép... jajj be szép ! De felejthetetlen szép este ez!... Mondjátok, tényleg olyan csúnya ez a pápaszem nekem ? ! Bálint szeretettel bámészkodott a szűkmarkú elet felmutatott kincsére, a mai estére. Temetett, újjáépített. Eltemette a múltat, a házbémegyedeket, a bőgő gyerekekkel és minden nyomorúságával együtt és remegő oensővel ujjongott a helyes útra terelt jövő felé. Felállóit és poharat vett a kézébe: — Édes barátaim, szeretett ünnepelt Józsi ! Én eddig jó voltam, mint egy Tatás 'kenvér. He a jóság gyenge 'dolog és mindig tudtam, hogy egyszer fef kell lázadnom. ’A könyör'telen rossznak kell fellázadnia az emberben és ez a lázadás megöli a jóságot, amely tehetetlenné tesz berniünket ! A jóság édes testvérét, a vele egyazon erőtlen rosszat is megöli, de életresegit’ az alkotó rosszaságot és akkor kezdődik az élet. ...Én az én jóságomban eddig nagyon rossz voltam. Az én rosszaságom erőtlen és gyengefaitáju volt, azért hívtak engem jónak és azért vagyok bűnös. Azért nem volt mit zabálniok a kölykeimnek!... Van egy másfajta rossz is : a könyörtelen, diadalmas, mindent letipró és tiz karommal kaparó rosszaság. Ez a rosszaság erény és jóság a . család számára. Csak a tehetetlenség a bűn, aki abban hal meg, elkárr hozik ... De engem nem kell majd, átkoznod, szegény jó feleségem I Én rossz leszek ezentúl, könyörtelen, szívtelen, két kézzel fogok kaparni. Ruhát veszünk a gyerekeknek, neked
