Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt Fajlék

milyen lovagi tornára.

Nem felelhetett, mert Hegyes szerkesztő ur is harciasán állt neki :

— A tanár ur fellebbezhetetlen fórumnak képzeli magát a tudományosságban. Pedig tudományuk, szerény nézetem szerint, minden kapcsolatát elveszitetle az élettel. Úgy nézik a való életet, mint a tudós a mikroszkópon keresztül a bgcillust... A bicilluísokat elefántoknak látják, az elefántból pedig természetesen nem látnak egyebet, mint egyetlen szőrszálat a hasaalján... Hehe.... ez a találó vélemény néhai kedves Simonsits Béla doktor derék vendéglátó barát, amatőr természettudós, kitűnő vadász és állandó előfizetőm véleménye volt! Szerénységem jelen esetben kénytelen még mást is hozzátenni'. A mikroszkóp sok tanárnál egyszerűen egy ronda pápaszemmel helyettesittetik I

Bánóczy tanár ur pisze orrán a csontkeretü nagy pápaszem dühösen ugrott egyet:

— Ez személyeskedés, szehkesztő úh ! Elváhhatná az embeh, hogy az intelligenciának általánosan elfogadott elvei az úgynevezett bohközi állapotban is éhvényben mahadjanak táhsaságunkban! A szehkesztő uhak véleményeibe Ugyan ki kiváncsi manapság ? A pápaszemhe vonatkozó elmésnek szánt, de tökéletesen együgyü célzást szószáhtyáhságnak bélyegzem 1 Effajta pimasz stílussal csak a cukhászdák és hasonló helyek tágszivü hölgyeinél lehet célt éhni !...

Hegyes szerkesztő ur már a tikkadt idühhel elhadart válasz közepetáján felállott és vészesen közeledett a tanár úrhoz. Mindenki jókedvűen sejtette, hogy itt a szerelem főkérdésének ütközőpontja körül készül összecsapni két szigorúan ellentétes vélemény. No aztán, amikor a «cukrászdák tágszivü hölgyei»-re tett befejezés lecsapott, a szerkesztő ur is megingott, mint a bombától talált katona.

— Mi ? — sziszegett a szerelem harcrakész katonája, — hát még te beszélsz, te szerelmi kódis, te bakamarokravaló marha ! Nesze I

Szegény Bálint már nem menekülhetett. Hegyes szerkesztő ür ugyanis jókorát sújtott Bánóczy tanár ur felé, ez azonban fürgén kapta el a fejét s a pofon elcsattant a Bálint képén,. Akkorát cserdült, hogy Kossuth képe is megingott a falon és Világos jutott tőle az eszébe. Bálint székkel együtt lefordult a földre.

Általános ribillió keletkezett. Bálintot, szegényt felszedték a földről és körülölelgették. Hegyes? szerkesztő ur szemén csörgő könnyek alakjában jött elő a megbánás. Könyörögve simogatta Bálintot és nagy, borús csőkokat nyomott a meggya-