Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

lógattak nagy szakértelemmel.

Géza, a nagyfiú kinyitotta az ablakot. Eléje állt és kibámult a júniusi este Ígérgető, hamis és fekete nyugalmába^

— Géza, mi jut eszedbe ? ! Tedd be az ablakot. Megfáznak a gyerekek, — tört elő a megölhetetlen anyai szó a sápadt asszony ajkáról.

— Tegye be maga! — felelte elváltott hangon a fiú és kiugrott az ablakon. ’

III. Bálint

lázad.

A kicsinyek a nagyszobában feküdtek le és megtöltöttek minden talpalatnyi helyet. A1 két ágy a szülőké volt, de csak1 az anyával aludt Juci, mert Bálint nagyon hortyogott. Egymagának is kevés volt az ágy, amint azt a gyereklek egymásközt mondották. Vele ki van zárva aludni !

A két nagylánynak jutott az udvari szobácska. Ez a lányszoba volt az egyetlen f ényüzési jelenség a lakás szűkös beosztottságában, jóllehet a bútorzata semmiben sem különb őrzőit a nagyszoba berendezésétől. Géza a konyhában szokott aludni. Sokszor nyílt a csikorgós konyhaajtó éjszakánkint is. Ilyenkor a különben mélyen alvó család minden tagja felébredt és különféle tisztátalan dolgokat gondolt a nagyfiúról.

Bálint öklével támogatta a fejét. Kivárta, amig mindenki lefeküdt. Közben az egyszerű logikájú emberek módján egyetlen gondolat körül táncoltatta az eszét. Évek óta csökönyös hittel képzelegte, hogy ezt az állandó felfordulásokban gazdag), anyagi szakadékokba lépben-nyomon belezuhanó és azokból vérző fejjel kikecmergő családi életét csak úgy mentheti meg, ha házat vesz, ahol nem kell lakbért fizetnie, ott malacot tart, kertet művel, egyszóval önálló gazdaságot folytat. Titokban azt is hozzágondolta, de mint zsarnoki gondolatot hangosan még soha sem említette, hogy akkor majd a gyermekekben jelentkező jb ősege s istenáldást is ingyen munkaerőként gazdaságilag előnyösen kamatoztathatja.

— Gyerünk! — biztatta meg önmagát. Megtapogatta a zsebét, amelyben négyezer koronáját lapultatta. A pénzt még délután magához vette és oda-odanyuivá, állandó jóérzéssel közvetlenül is érzékelte a mai nap jelentőségét.

Este tízre a Békás korcsmájába adott találkozót az őrmesternek. Most kilenc volt, előbb még elmegy a télek könyvvezetőhöz, ahol névnapot ünnepelnek. Fontos dolgára no meg megállapodott szokására hivatkozva tízkor, vagy pár perccel tíz után átmegy Békáshoz. Tizenegyre, mint rendesen, már otthon is lesz. Régen eselt már meg, hogy ezen az időn ‘túl elmaradt volna. Mikor az enyhe köd felrezzent a szeme előtt^