Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakeít hajlék

bárhol volt is. vette a sátorfáját. Ebben, hogy ilyenkor Haza kell mjennie és nem S2abad berúgnia, aztán különösképpen haj thatatlannak mutatko zo Lt.

— Bálintot tizenegy után a korbács várja, — gúnyoltak a barátai. Bár ez igy nem volt igaz, mégis csak a családjára s a feleségére kellett gondolnia, hogy ez a mondás szimbolikus erőt nyerjen és Bálintot a feltétlen hazatéréshez mindig kellő energiával lássa tel.

— Ha megmarad is a nyolcezernél, a felét akkor is meg tudom fizetni, — morogta és megint megtapogatta a hosszú idők gyümölcse pénzét,. A «szájától elvont» kitétel szószerinti alkalmazásban illethette a négyezer koronát, amely őszszeget a gyerekek átkai és a Bálint álmai sokszorosan megvnöycszleltek értékében.

A konyhában a felesége mosogatta az edényeket. A nagy fadézsában zsiros-piszkos víz párolgóit. Bálint tekintete ráesett a két kézre, amelyet hajdanában szivdobogtató remegéssel csókolgatott Amely most fehérségét vesztetten, az utálatos lében vergődött a rengeteg tányér között.-- Ki a soros? — akarta ‘kérdezni Bálint., de a lányszöba felől megcsapta a fülét az Ilonka károgása:

— Törülgessen a nyavaja, majd én abbahagyom a kézimunkámat miatta.

Bálint nyelt egyet és megint szólni akart. A felesége arca feléje fehérített a mosogatóviz gőzéből.

— Tizenegyre ’hazajövök!... Ma megkötöm az egyességet az őrmesterrel, — mondotta Bálint oktalanul szégyenkezve és gyorsan kiment az ajtón.

Kint szép csillagos* meleg este volt. A fák lehelése megjtöltötte a sötétséget s ha behunyta az ember a szemét (egész testében csak a tüdejét érezte nagy, jóleső hullámzással dok telhetetleii Molochjának. Odamegy hozzá és megfogja a kezét, gozni. Bálint egész mellkasa egyszerre tele lett egyetlen óriási tüdővel és úgy megfeszitette a mellét, hogy szinte agombjai pattogtak le. Behunyta a szemét ,és nekiütödöLt a padlásajtóhoz támasztott létrának. Az orrál fogogatta az egész utón, mert iól megcsapta s egy kicsit szégyenkezve a bicskája pengéjét is rányomogatta, nehogy megdagadjon.

A telekkönyvvezetőnél természetesen nagy és már előrehaladt társaságot talált. Minden iól kivánt a ház urának, akit szeretett a csendes, meleg hangjáért és szókimondó, egyenes, szájáért. Leült és nagy rosszérzés fogta el. Látta á feleségét a mosogatódézsa fölött, amint mozdulatlan szájjal valamire ’ mintha kérni akarta volna. Most még erősebben eltökélte, hogy csak addig iszik, amig a megrebbenő ködöt megpillantja a