Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó István: Utrakelt hajlék gyerekseregre). A széplány kisimította a tarka abroszt, helyükre lökdöste a tányérokat és a tanuló fiúhoz fordult — Apátok a korbácsot kérte. Mért nem figyelmeztek jóapátok szavára ? ön Géza, aki szabadalmazott lángész, utasíthatná családunk többi tagját, hogy előkotorván bocsássák a rendfenntartás eszközét jóatyánk rendelkezésére ! A fiú idegesen felelt a nővérének : — Ugyan Manci! — Hihihi ! — hallatszott a sarokbabujt gyerekek felől s a nevetésben uj színjáték elé örvendő kis szivek nyitottak a család felnőtt tagjai felé. A sarokban összedugták a szöszke f éjükét és testületté tömörülve lestek az asztal felé a gyerekek. Karvaly Bálint családja, mint látható, két pontosan elkülöníthető osztályra, kasztra, vagy ha úgy tetszik, érdekközösségre oszlott. Gyuri, Juci, Elemér, Pötty, Andorka, Sári, és a Görcs, az o rgona sípjainak rendjében elsorolva, ezek képezték az alsóbb osztályt, az elnyomott népet, a «kizsákmár nyoltak»-at Az apa, Manci, a legnagyobb lány, melléknevén «a szép», azután a kézimunkázó Ilonka és Géza, a nagyr diák, ezek voltak az előbbiekkel szemben az uralkodó osztály?. Mint később látni lehet, az édesanya nem feledékenységből maradt ki a felsorolásból. Különleges állása és annak jelentősége a történtek folyamán bizonnyal kitűnik és igazolódik az a vélemény, miszerint ő megkülönböztetett rokonszenvre érdemes. A kicsinyek körében apjuk előbbi ordítása nyomában keletkezett feszültség egyszerre megenyhült. Ha az elnyomók már egymás között kezdenek tanácskozni, könnyen különböző véleményre juthatnak, ami a hatalom gyakorlását illeti. Ilyenkor az elnyomottak a hajnalhasadás irányában szoktak reményeket táplálni. A diák unottan legyintett a nővérének és megint a könyvébe próbált menekülni. Karvaly Bálint összemarkolta az előtte fekvő újságot, két kézzel meggyürte és a gyerekek felé vágtat Ezzel a mozdulattal lemondott szuverén jogainak a gyakorisáról. Mint ahogy a tekintélyét veszteit király hagy rá mindent az erőtlen utolsó kísérlet után a halalmaskodó főurakra és a kiszolgáltatott népre. — Atyánk megvet benneteket! — mondotta Manci, a nagylány, a gyerekeknek. Ezek tolongva estek az öszegyürt újságnak, zajongva simították ki és mögéje bújtak, mintha olvasnák. — Szó, ami szó, — szólalt meg megint a nagylány, — rendezetlen családi életet élünk. Karvalyék elsokasodának a föl
