Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

dön s az Isten összezavará őket. ...Bálint ur, ön meggondolatlanul túlságos terjedelmesre szította családi tűzhelyünk lángját!

Tiszteletlenül nézett az apjára. Bálint megint leült a székre és maga elé bámult A lány szemei gonoszán villogtak feléje, ideges nevetgéléssel próbált kötekedni és keserű száját sűrűn nyaldosta a nyelvével.. A húga letette a kötési és kiment a konyhába. A felnyílt ajtón sürrögő zsír muzsikája jött a szobába s anyjuk magas alakja látszott a félhomályban. A gyerekek a sarokban felgyűlt szemekkel lestek ki hozzá. Szájukban szokatlan kémiai átalakulással jóízű nedvességbe cseppfolyósodott a sülő hús zenéje.

Az »ajtó nagyot durrant Ilonka vézna alakja után. Manci élesen kiáltott utána :

— Jobb lesz, ha nem vagdosod az ajtót, te béka !

Géza, a tanulói fiú lecsapta a könyvet a kezéből. Sértő, rossz szándékkal nézte a nővérét. Látta, hogy különleges, meggyűjtött szépségekkel idegenné születeti tagja a hercehurcás családnak. Hasonlatok jutottak a fiú eszébe. Ez a ház egy örökké ingó, lyukadozó és szurtos betömködésre kárhoztatott hajó, mondotta magában, züllött legénységgel, lehetetlen gyermekutasokkal, kátrány- és zaherlinszaggal, a szegényes ételek utáni mohó vágyakkal, sarokbagyüjtött porral és patkányokkal teli hajó. Rossz kormányosa van, gyenge ember, ez az apja. Meg rosszabb, a tengerészéletre teljességgel képtelen alkormányosa, ez ő, az egyetlen férfi az apja után.

Miképen kerülhetett ide közéjük, erre a méltánytalan, rossz szagu életre kárhoztatóttan a vágyaiéra figyelmeztető, korholóan szép lány ? Nem csoda, ha idegeskedik. Mesteri szobor ajkára emlékeztető szája csókot kíván. Plasztikus teste szerelmes, tikkasztó szorítást.

Felállott és odament a nővéréhez :

— Manci !... Bence István azt mondta, hogy az utóbbi Időben lefogytál. Karcsúbb vagy, mint azelőtt. De már nem tesz jót az alakodnak... Ne fogyj tovább, mert kezdessz túlságosan vékony lenni... Elveszted a jó alakodat.

A lány ijedten tiltakozott:

— Nem is fogyok}... Mit bánt téged az én alakom ? OdaáUott a tükörhöz és megnézegette magát.

Szemérmetlen dög, mondotta magában a fiú és végigdült a recsegő rugókkal panaszosan tiltakozó, rozoga díványon).

Karvaly Bálint megfogta a villát a jobb kezébe, a kést a balba és dobolni kezdett asztalon. Letette a villát, megnézte az óráját. Megcsóválta a fejét, ismét kézbevetle az evőeszközöket, felborította a tányérját és annak a hátán dobolta ki a türelmetlenségét. ,