Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék zött Romániában, Görögországban, Kisázsiában, Egyiptomban, Svájcban és Franciaországban és negyvenéves koráig eszébe sem jutott, hogy írjon és hogy francia nyelven írjon, mikor nem is beszélt tökéletesen franciául. Romain Rolland biztatáisa és segítő keze avatta Istratit francia Íróvá. Szinte azt mondhatnánk, hogy ő ajándékozta meg a világot ezzel a páratlanul gazdag humánummal, aki azért választotta a francia nyelvet regényei szócsövéül, hogy egyszerre szólhasson az egész világhoz. Panait Istratit nem lehet anyagiassággal megvádolni, mikor erre a verejtékes útra lépett, ö maga Írja le, hogy több tucatnyi francia kötete után is milyen küzdelmes munka számára franciául írni és a helyes kifejezéseket megtalálni, ö az életében annyi lemondásról tett tanúságé L, hogy bátran idézhetjük őt példaképnek a nemzeti nyelveken írók számára is. Mert müvein keresztül meg tudjuk értetni, hogy mi az, amire az egész világ reagál, ami ma és mindenkor univerzálissá tehet egy irót. Panait Istratin keresztül az örök humánum szól hozzánk, amely Homérosztól kezdve Dantén és Tolsztojon keresztül mindig milliószámra hódított magának olvasóközönséget! Panait Istrati egyik legutolsó' müve: La maison Thüringer Európaszerte nagy vitát keltett. A Thüringeírház főhőse Adrien Zograffi, egy brailai szolgalegény, akiben Istrati magamagát Írja le. Adrien mondja a regény végén: «szabad akarok maradni, hogy együtt szenvedhessek proletárral, burzsoával, vagy akár nemessel is, ha a szenvedés birtokába veszi őket. Hisz a szivem nem aszerint érzékenyedik el, hogy erről vagy arról a szociális rétegről van-e szó, de megsajog minden fájdalom láttán, ami a földön eluralkodik, még ha állat is az véletlenül, aki szenved. És ettől nem fog soha senkisem eltéríteni, hiábavaló igyekezet is volna?...» E(z a Thüringer-ház Panait Istratinak ama regénye, amelyet már halálos betegen irt, fél tüdővel vonszolva lázas testét s amiben egy hosszú, küzdelmes 'élet tapasztalatai halmozódL tak fel. Mert Panait Istrati hiába keresett százezreket könyveivel, halálosbetegem annyija sem volt, hogy egy szanatóriumban húzhassa meg magát. A neamtzi ortodox kolostorban és a bukaresti Filaret szanatórium beutalt betegeként szenvedte el halálos betegségét, ami szovjetoroszországi útja után levette a lábáról. A Thüringer-ház (előzményei is ehez a szovjetoroszországi úthoz nyúlnak vissza. Panait Istrati kiutazása előtt nem idegenkedett a bolsevista eszméktől és a szoviet urai mint hithii proletár irót fogadták, körülkalauzolták az «orosz paradicsomban» és várták az Istrati bókjait. Istrati azonban, aki egész életét és művészetét a munkásságnak szentelte, nem titkolta el kiábrándultságát a látottak fölött. Hazatért’ és
