Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék többkötetes munkában tiltakozott az orosz szovjet rémségei ellen. Könyve leírhatatlan felzúdulást keltett a szélsőbaloldali körökben, mert az egész bolsevizmussal kacérkodó világ tudta, milyen ütőkártya az, ha egy Panait tagadja meg a szovjettel való közösséget a munkásság nevében. Ekkor irta Panait Istrati: «Én itt élek most az európai burzsoázia határvonalán Bukarestben és látom azokat a munkásokat, akiket Szovjetr oroszországból menekültükben a Dnyeszter jegén géppuskákkal lőnek halomba, hajszolván őket egészen a román őrkunyt hókig, hogy ha elérik őket, azonnal végezzenek velük, vagy pedig erőszakkal vezessék őket vissza a «Munkások paradicsomába», ahol á munkástestvérek egymást a Gépéú hatalmába adják. Itt élek s miután ismerem az «Uj világrend» effajta «megalapozását», jogom van hozzá, hogy kissé másr képen szeressem és gyűlöljem az embereket, mint azt bizonyos doktrínák előírják.» Elképzelhető az a felzúdulás, ami Panait, Istrati. kijelentéseit fogadta. Az elméleti kommunisták világszerte árulónak kiáltották ki, aki, eladta «proletár osztály öntudatát», hogy a «burzsoáziának» hízelegjen- Még nagyobb lett azonban a felháborodás, mikor Panait Istrati «Thüringer ház»-a megjelent, amely emberiességében minden naturalista tulhajtása mellett is egyike a legnemesebbeknek, amit az utóbbi évtizer dekben Keleteurópa adni tudott. A Thüringer-ház cselekménye és regényakciója édeskevés^.: (Panait Istratinál az életszemlélet a dönlő, amit bátran nevezhetünk életbölcsességnek.) Az 1900-as évek Brailájában vagyunk, Adrien Zograffi, a húszéves szolgalegény, egy gazdag német gabonakereskedő és hajótulajdonos szolgálatába szegődik. A Thüringer-család |és a cég főnökével összeházasodott Müller-család katolikus^ egy magasabb, nyugaté urópai kultúrát hordoznak magukban. Mikor a Müller-lányok kicsinyek voltak, Brailában a* román szülők mindig azzal feddették gyermekeiket, hogy niért nem olyanok, mint a német kislányokf. Mjert a Müllerek nte^gyon szegények voltak, amíg a gazdag Thüringer Anna lányukat el nem vette feleségül. De Anna a gazdagságban sem feledkezik meg egykori sorstestvéreiről. A Thüringer-ház pátriárkális szeretettel fogadja a szegényeket, a hatalmas konyhában tanyáznak, és elmondják bajaidat a ház asszonyának. Megfordúl itt a levantei cipőtisztító, az arab édességárus, a "bolgár zöldséges, szegény román vásárosnak és tutcai kereskedők, akiknek ez a'konyha egy magasabba rendű világot jelent. Itt megemlegedhetnek a termesztő téli iiapQkon, kóborlásban kifáradva és agyonéhezve mindig kap
