Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Féja Géza: Magyar Irodalmi Szemle

Irodalmi szemlék

Hálásának a napjait éljük', mert a tegnapi ember nem bírja föláldozni magát a maiért s merev, nehéz súlyával a megszokott, öreg vágányra löki az életet. Ez Török Sándor új regényének a mondanivalója. Az eseményt egy állomásfőnök egyetlen napot betöltő életébe, harminc éves jubileumának és jubileumi bankettjének eseményeibe tömöríti. E napon föltárnád egész múltja, a szomorú, önámitással és sivár, nehéz napokkal teli múlt s kezébe kerül a jövő pihegése, csak a válttót kell átállítania és a szakadékba fut egy vonat és kitör a forradalom. A múlt és a jövő viaskodik benne. A múlt győz...

E regény komoly erőpróba volt Török Sándor számárat Gyér s kisvonalú eseményláncolaton át sorsok és nemzedékek esszenciájánál! kellett felvillannia s el kell ismernünk, hogy volt ereje a vállalt feladat számára. Török Sándor bírta dinamikával s így e könyv csaknem megérkezés. Benne bontakozik ki először Török Sándor elbeszélő képesség e, tehát komoly fejlődési lépést tett s kíváncsian várjuk, hogy fognak-e új lépések következni ?

Bálint Sándor «Szeged népe» címen egy sorozat első kötetét indította útnak. A kötet népdalgyüjtemény s a közölt zenei anyagtól eltekintve csupán a szövegrésszel kívánunk fogr lalkozTii. Előszavában igen helyesen leszögezi Bálint, hogy a cigánymuzsika idegen a magyar nép számára. A szegfedi parasztság nem tud rá táncolni, nem tud mellette mulatni. Még ma is parasztzenekar muzsikál vigadó napjaikon. Magam is hálH lottam ilyet Biharugrán s Bálint igen hűen jellemzi őt: «Az előadásnak férfias keménysége, a dallamvezetésnek eicomázatr lan egyszerűsége, a ritmusnak éles hangsúlyozása» uralkodik ebben a muzsikában. E jellemzés bizonyos mértékben és megfelelő átformálással népdalainkra is ráillik. Meny*1 nyíre idegen e dalok világától «műdalaink» kétségbeejtő szentimentalizmusa. Bálint egész sereget (gyűjtött össze 'és mert* tett meg belőlük. Soraink célja, hogy a gyűjtemény világába némileg bevezessük az olvasót.

Természetesen: külön szegedi népdalokról nem beszélhetünk. A magyar népiélek s ezen belül az alföldi lélek: nagyon is homogén. Az alföldi magyar nép költészete, dala a szentímentális lirai áradó zás helyett inkább a drámai dal felé hajlik', éppenúgy mint a székely, a különbség a kettő között inr kább színezeti különbség. A lirai élmény nem forog a saját tengelye körül, hanem vagy akcióba, eseménybe, tör, drámai hangnembe csap át, vagy pedig kozmikus élménnyé szélesedik’. Az előbbi folyamatra nézve nagyszerű példákat találunk Ortutay Gyula «Mondotta» című nyírségi gyűjtésében (nemrégiben adta ki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma),