Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Féja Géza: Magyar Irodalmi Szemle
Irodalmi szemlék mely különben azt is bebizonyítja, hogy népköltészet m;a is, keletkezik. A magyar népdal kozmikussága nem dekoratív . jellegű, hanem a törvényt fejezi ki, mely az egyént, az egyéni siorsot megnyugtatja. S e kozmikusság sohasem; kényszeríti arra az élményt, hogy gyökerétől, anyaföldiétől elszakadjon. A népi ihlet nem eredetétől elsodródott, kereső méretekben éli ki magát, hanem a földbe gyökeredző ember s a világ közvet}len viszonyát adja. Már Bornemisza Péter prédikátor a XVI. században az ördöngösség ellen javallott könyörgéseiben «földr édesanyánkról» beszél, nos: a magyar nép ezt az «anyákul/túszt» máig megtartotta. De ihlete emellett bizonyos erős-* ségi fokon túl mindig kozmikus ihlet lesz. Tagadhatatlan tehát e dalok emberi s művészi magassága. De érthető, hogy az új nemzedékek az ő emlőin nevelkednek. Kodolányi János egy vaskos kötettel ajándékozta meg a magyar könyvpiacot, kisregényeit gyűjtötte össze «Küszöb» címen s megtoldotta néhány novellával. Köztük foglal helyet a «József az áds» című is, melyben az iró visszatért a njovella eredeti értelméhez s e határok között igazán remekét adotít. Az utóbbi évtizedekben a niovella belsőleg folyton növekedett, az iró egyre több teret, időt és sorsot sűrített belé. A pípózía válsága és fejlődési küzdelme a novella határait is megremegftette, gyakran pedig szétvetette. Kodolányi azonban e novellában csak egy esetet ad az öreg ember utolsó megifjodási vágyát s végső összetörését. A kis történetet egy ragyogó, éledtől duzzadó falusi életképbe helyezi s tragikumát ebben a derűs, kristálytiszta környezetben egészen feloldja, természetessé teszi. A kis egyéni tragédia beolvad az élet hullámzói kedvébe, elfojthatatlan derűjébe. Nincs semmi küzdelem, semmi alkotó töprengés ebben az írásban, szabályos, szemet s lelket nyugtató kristályként sorakoznak a szavak s az alkoitóerő boldog érettségéről vallanak. A kötet első darabjában háborús élmény villan fel, a legnagyobb terjedelmű írás: a «Küszöb» az 1919-es idők eseménytömegéből és belső forrongásából markol egy nyalábot, A kötet többi darabja á társadalmi élet, főleg a falu egy-egy ijesztő fekélyére tapint rá. Kodolányi nagy érdeme., hogy a magyar próza társadalmi látását kiszélesítette. A Nyugat-nemzedék népélménye néhány általános vonáson és nézőponton keresztül keletkezett. Kodolányi köteteiben azonban a magyar falu egész külső és belső térképe kézd szélesedni. Eleinte féltünk is, hogy realizmusa egészen szétoldódik s tipikus kis realizmus lesz, de ez az aggodalmunk lassarikint teljesen felesleges lesz. Ugyanis e vívódó társadalom eseménytömegén ke-
