Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Féja Géza: Magyar Irodalmi Szemle

IRODALMI SZEMLÉK MAGYAR IRODALMI SZEMLE Nyirő József új könyve, a «Kopjafák» nemrégiben je­lent meg Kolozsváron. E könyvet már éviek óta várták azok, akik az erdélyi magyar irodalom fejlődését nyomon kísérik^ Nyirő több esztendős novella-termését gyüjtölte kötetbe, a no­vellák címét azonban elhagyta, a legnagyobb egyszerűséggel sorakoztatja egymás mellé a tizenhét Írást Kopjafa mindegyik: a halálban megtisztuló ember örök «maradéka», vallomása a tovább forrongó ember számára. Az örök magyar vallo­mást folytatja, csakhogy nem lírában, hanem hősökben. Ez a mindég «élet-halál peremén járó» kis nép folyton végső értékeinek vallására, felmutatására kényszerült. A ma­gyar géniusz, sajátságos történelmi és társadalmi adottságai folytán, csaknem mindég tragikus jelek s perspektívák között élte életét, de a tragédia az élet mestere, a tragédia neveli s kényszeríti az embert az öröklét élményére. E tragédia, e nagy tragikus «nevelő iskola», mely a géniuszt edzette s a leg­nagyszerűbb emberi teljesitményckre kényszeritette, távolról sem jelent pesszimizmust; hiszen e tragédián át a nép foly­tatódik, nemesedik és egyre magasabb grádicsok felé hág. Mondanunk sem kell, hogy e belső folyamat tisztára ballad a i folyamat, s az új erdélyi irodalom tisztára a balladából indult el, a balladában élte át a legnagyszerűbb, leg­terem több magyar tradíciót. A ballada lényege egy párat­lan fejlődési sebesség, a múlandó, a véges dolgok foly­tonos föláldozása, az öröklét élménye felé való sóvárgás és rohanás. A késő Ady költészete már tisztára balladai törvéi­­nyek szerint fejlődött s e magasrendű balladai élmény nyílt ki Nyirő József s az elinduló Tamási Áron termésében): Mindketten a ballada folyása mentén indultak el, Nyirő meg is maradt ezen az úton s a ballada egész lényét beolvasztotta prózájába. Tamási a balladából érdekes, dús mesevilág felé kalandozott, majd pedig egyre jobban kinyílott a humora. Uj hősének, Ábelnek, életét már e humor vére járja át. E fejlődéssel párhuzamosan érkezett Tamási a realizmushoz. Új hőse (Ábel) természetesen már e fejlődési folyamat jegyeivel született. A Ludas Matyi-féle hagyomány eléggé feledésbe me­rült a magyar irodalombanTs inkább Toldi hősideálja uralkodott Tamási egészen egyéni úton s egészen öntudatlanul a Ludas Matyi-hagyományhoz tért. A mindennapi nagy paraszti birkó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom