Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Féja Géza: Magyar Irodalmi Szemle
Irodalmi szemlék zást adja, de nemcsak ezt, hanem belelkesiti a mindennapokat!. Nyilvánvaló dolog az, hogy ezt a mindennapos életharcot és világteremtést csakis humorral lehet bi*rm, úgy, hogy az ember múlandó harcaiba az örök derű sugarait vegyíti. Tamási humora tehát egészen más, mint Mikszáth Kálmáné, Mikszáth hiún órában volt egy adag ragyogó magyar észjárás, egy adag megragadó szláv szentimentalizmus s egy adag fölényes úri jovialitás. A paraszti humor, Ábel humora nem ilyen. Mindég van benne valami etikai komolyság, valami harci kedv, alkarlom, hogy emberi igazságérzetét kifejezze, hogy a benne várakozó súlyos mondatoknak egy lágyabb, virgoncabb s kevésbé agresszív formában kifejezést adjon. Ezt a humort nevelte fel Tamási a havas hősében, Ábelben s ezért tudta Ábelt a székely népiélek hírnökévé tenni. Ezért új néphős Ábel, ki népének élet jussát harcolja ki egyedül, a rengetegben-. De térjünk Nyirő József világára. Már néhány mondat olvasása után megállít bennünket Nyirő József táj élménye. Nyirő tája folyton a teremtés színeibe öltözik s azt érezteti, hogy Isten folytonosan teremti a világot. Paradicsomi táj ez, a teremtés ősi ártatlanságát érzed benne; itt: «tele lesz minden virággal és a duzzadó fák édes nedvet csurgatnak a madarak hátára.» Tiszta, nagy természetr mámora széntferenci életáhitattá szépül: «A hegyek egymáshoz hajoltak, mintha megcsókolnák egymást.,» A fák az égig nőnek és «ezer tavasztól ezer tavaszig» megtudják, hogy ki az Isten ? Isten, az ember és a dolgok e világban valóban testvérek. Endesék kislánya meghal, ott fekszik a búzaravatalon s nekik tovább kell aratniuk: «Szótlanul vették 'tehát a sarlót és aratni kezdettek. Minden mozdulásnál egy-egy szem kipergett, mintha a kenyér is gyermeküket siratná. Az is lehet, hogy Isten sírt a kalász által áldott búzakönnyekét. Népáhitat mozdul ezekben a sorokban, a magyar nép hivő s teremtő ihlete szabadul fel. A magyar irodalom romantikus, realista és naturalista epikájából eddig éppen ez maradt ki. Egyik legmaradandóbb s felejthetetlen Írásában a székely Kolozsvárra viszi nagybeteg feleségét. Már a tanár sem tud rajta segíteni, az asszony maghal s nincs pénz, nem lehet haza szállítani. Sokáig vívódik és töprenkedik a székely, végül is felöltözteti a halott asszonyt s beülteti a vasúti kocsi sajkába, mintha élne, igy viszi haza, hogy a honi temetőben pif henjen, hiszen ez volt a végső kívánsága. Az utasok észre veszik, hogy halott utazik, de valami különös érziés fut át rajtuk s nem szólnak semmit. A kalauzt is megkapja ez az érzés és szemet húny a dolog felett. «A férfi pedig nem bírja
