Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Szabó Lőrinc: Két vers (Különbéke. Hangverseny után)

Szabó Lőrinc: Két vers

s a leprások közt fütyörészek és nevetek

s egyre jobban kezdeni szeretni a gyerekeket

HANGVERSENY UTÁN

A hegedűk végeztek, s úgy megyek most haza a hangverseny után, mintha agyamban rakott volna fészket egy egész liget csalogány.

Még bennem a hegedűk remegése, idegem zizeg valahány.

Visz az autóbusz, de dalába burkol egy egész liget csalogány.

Robog a kocsi, és semmit se hallok, oly jó ez a zsongó magány;

mint felhő röpdös körül és emelget egész liget csalogány.

Mintha felhők vinnének, úgy repülök, úgy visz a kocsi, oly puhán;

és leszállunk a budai hegyeknél," én és egy liget csalogány.

S ahogy felnézek a tavaszi égre e szép, magányos éjszakán, csillagok ligete csattog köröttem s egy egész égbolt csalogány.