Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Szabó Lőrinc: Két vers (Különbéke. Hangverseny után)
Szabó Lőrinc: Két vers látom milyen rútul becsapják a baleket, s hogy a balek azért balek, mert m ást nem tehet, s hogy az ész az érdek rimája, és hogy magát sugaras hőssé a bitang is hogy költi át, s ha van is kézen-közön elvész az ideál és hogy nem hozhat egyetértést, csak a halál,— s mert mindez mégcsak nem is aljas, nem szomorú, s minden dolog apja valóban a háború úgy nézem, elszánt nyugalommal, az életet, mint reménytelen lepratábort vagy harcteret. Ha egyszerre tudok meg mindent, hogy itt mi van, egész biztosan felkötöttem volna magam. De valamit a sors, úgy látszik, akart velem: megmutatott mindent, de lassan, türelmesen: r különbékét ezért kötöttem a semmivel, ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell, ezért becsülök úgy egy-egy jó pillanatot, ezért van, hogy a háborúban verset irok
