Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Surányi Miklós: A zongora

Surdnyi Miklós: A zongora

remtmény a gerincesek között. Én a magam részéről, mindig rokonszenvesnek találtam ezt az idétlen, tollallan és szőrtelen felebarátomat, testvéreim sokat nevettek ügyetlenségein, gyávaságán és alattomos, megbízhatatlan jellemén, én nem tagadom, hogy erényei és tehetségei vannak, amelyekkel jól megáhja helyét a maga világában. Nem tud ugyan úgy építkezni, mint a hód, nem tud olyan tökéletes államot alkotni, mint a méh, nem tud úgy énekeim, mint a fülemüle, nem tud úgy vadászni, mint a róka, de megvan az a nem kicsinylendő tulajdonsága, hogy minket valamennyiünket sok ügyességgel; tud utánozni. Ha saját erejéből nem telik, akkor mindenféle mesterséges szerszámmal segít magán. Fúró-faragó ezermester. Hosszú csövet billeget és beléfujván a levegőt, meglepően utánozza tollas testvéreim füttyéi, kerekekből, rudakból és görbe ágakból szerkezeteket eszel ki, 'amelyek elé lovát fog, aztán ráülve a kerekekre, gyermekes örömmel huzatja magát. Meg kell adni, hogy ilymódon oly gyorsan gurul, mint amily, gyorsan szalad a ló, vagy zebra, a strucc, vagy a rénszarvas. (Be>vallom, utóbbi testvéreimet személyesen ismerni nincs szerencsém, csak egy állattani könyvben olvastam róluk, amelyet természettudós barátom, a bagoly kölcsönzött !nekem a téli hónapokra.) Mindent összevéve, nem utolsó legény ő közöttünk, csak felette pökhendi és szereti játszani az állal feletti állatot.

Öreg barátom, a mindentudó bagoly, aki számtalan növény-, állat- és embertani tudományos akadémiák tagja és nyugalmazott egyetemi tanár lévén, gondolkozásában és világszemléletében a régi iskola hive, sokszor kifejtette előtLem, hogy köztünk és az emberek között egyetlen egy élettani külömbség van és pedig az, hogy az embernél a magasabb értelem, amely nálunk már születésünk pillanatától kezdve mint ösztön és intuíció a maga teljes egészében, tökéletesen és felülmujhatatlan teljességgel jelentkezik, nála csak csökevényeiben maradt meg és hosszas tanulás, tapasztalat és gyakorlat utján ér el bizonyos tökéletlen fokot. Vagyis hogy röviden beszéljek, az ember is állat, csakhogy lelketlen és ösztöntelen állat. Értelmi tekintetben mélyen alatta áll legalacsonyabbrendü állal testvéreinknek is. Van ugyan nálunk olyan iskola is, amely mindenáron meg akarja neki adni az " értelmes gondolkodás, vagyis az ősi ösztönök megőrzésének képességét. Ezek a tanok azonban elítélendők. Aki tart valamit állati méltóságára, az az ilyen tudománytalan és romboló hatású elveket kereken visszautasítja. Mindenkinek adassék meg a magáé. Sok mindenfélét eltanulhat ugyan az ember, de tessék például őt olyan, feladat elé állítani, hogy egy, torony, tetejéről repüljön egyenesen