Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Balla Borisz: Az éjszaka misztikája
Balia Borisz: Az éjszaka misztikája Valamennyien sirtunk. Akkor említette egy öregasszony, hogy a fehér barátok kolostora fölött arany és kék ruhába öltözött asszony szállt le az égből, egyidőben a hajnallal. S ez az asszony a mi Boldogságos Asszonyunk, akkor elvette az öreg és beteg fráterek életét. A tatárok szurokesője már kihűlt testűket égette csupán. Vájjon igaz volna ez a történet?... Délután óta az ellenség gyűrűje fojtóbb lesz, állandóan közeledik felénk. Irgalmas Megváltó, te rendelted, hogy utolsó óránkat hozza magával... Itt ülök hát a templom udvarának a falán.. Körülöttem sárgába villog az alkonyat. Valahonnan már lépked nyomában az éjszaka. A; udvaron az eltemetettek sirkeresztjei rőt fényben égnek). Egyedül vagyok itt kint. A többiek halálukra készülve, bent szoronganak a kolostori templomban délóta, valamennyien... Fejem felett a harangok szakadatlanul zugnak. Látom, hogy a város keleti részében égig ér a láng, arra folyhatik most az utolsó harc. A belső városi bástyagyürü alatt, amely már egészen közel fekszik ide hozzánk, fekete füstoszlop szivárog vékonyan az ég felé. És messze, messze, az erdőségeken túl, a szent-modányi határ felett, egy hosszúkásformájú, csodálatosan piros felhő üszik az esteledő égem Milyen szép volt élni... Alatta csillog egy halvány arany pont; arra van a szent-modányi apátság templomkéresztje. Istenem, Istenem, hát ilyen lesz mindig csak az élet. Menynyi a szépség benne. A messziségeknek angyali homálya, a tűz, az arany s a tiszta és könnyű kékség — mindezt ugye Te adtad... Miért, hogy irtózatos szorongat tatásokat küldesz a legszebb alkonyi órán mireánk? Miért kell később halálra égnünk a tűzben, amely oly széppé tudja festeni ezt a szomorú, szomorú világot?... Érzem azt a szagot most, amit a síkságról lengedező szél szelid lassúsággal fuj felém: az égett hús szagát A harang állandóan sir, csak néha halkul el fáradtan: ilyenkor hallani, mint jajveszékelik és újra és újra kezdik, ott bent, a fehér templom falai mögött a litániát. Az asszonyok hangjában hallani a növekvő tébolyt, a halálfélelem kapaszkodik siránkozó, megcsukló és rendszertelen görcsökben a menyei világ kapujába, a férfiak inkább kiabálnak, mint énekelnek, a gyerekek hangja meghatóan nyöszörög. Óh, miért kell
