Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Irodalmi szemlék - Pavel Ágoston: Jugoszláv irodalmi levél
irodalmi szemlék (Félig csókolt csók, Három Őszi könnycsepp, A magyar Ugaron, Ádám, hol vagy ?), s egyet-egyet Lányi Saroltától, Kosztolányi Dezsőtől (Este, este...) és Reichard Piroskától. Valamennyit Gradnik Alajos, az új szlovén lira egyik legígéretesebb tehetsége fordította, s a fordítás olyan kiváló, hogy az eredetinek minden szépségét szinte hiánytalanul érezteti. Magyar tárgyú beszámolók, ismertetések még sűrűbben jelennek meg a délszláv szaklapokban, sőt akárhányszor a napilapok hasábjain is. Az idei nyáron pár napot Ljubljánában, Szlovénia fővárosában töltöttem. Már az első félnapon felkeresett egy tehetséges és ambiciózus fiatal iró, Novak Vilko s a legőszintébb érdeklődéssel hallgatta és jegyezgette kérdéseire dott feleleteimet. Ezek a kérdések egytől egyig a mai magyar tudományos és szépirodalom aktuális eseményeire vonatkoztak. Az interjú eredménye: a Slovenec augusztus 10-i számában egy öthasábos tárcacikk, melynek hatása alatt a legnagyobb szlovén szépirodalmi és művészeti lap, a Dóm in S vet (Haza és világ) szerkesztősége felkért, hogy írjak egy terjedelmesebb cikket a magyar katolikus szépirók nyári esztergomi seregszemléjéről s a mai kath. magyar irodalom problémáiról, küzdelmeiről, célkitűzéseiről. A cikk elkészült, s a Dóm in Svet legközelebbi száma hozza. Ugyanez a lap fogja hozni már újévi programjában bejelentett hosszabb, 2—3 ives dolgozatomat a XX. század magyar irodalmáról. Befejezésül még meg kell emlékeznem a Slovenec idei 192-i (aug. 25-i) számában megjelent érdekes tárcacikkről, amely hat modern magyar Íróról szól és pedig legnagyobb részben legújabb alkotásaik kapcsán. Ez irók: Zilahy Lajos, Földy Mihály, Móricz Zsigmond, Bródy Lili, Erdős Renée és Molnár Ferenc. «A mai magyar regény — Írja bevezető soraiban — nemcsak elérte minőségileg a világirodalmi színvonalat, hanem legkiválóbb képviselői útján sok nemzet irodalmában is van elterjedve. így pl. Zilahy L. «Két fogoly» c. regénye már 9 nyelvre van lefordítva. A drámai élet ismertetésénél megtudjuk, hogy Zilahy L. Tűzmadara a zágrábi színház repertoárján szerepel. A legérdekesebbek azonban a cikk befejező sorai: «A magyarok a legközvetlenebb szomszédaink, s mégis egész kultúrájuk jóformán teljességgel ismeretlen előttünk. Bizonyos, hogy ez tisztára gyakorlati szempontokból sem helyes. Nélkülözzük velük az állandó kapcsolatokat is kulturális életükről a megbízható értesüléseket. Pedig a világ egyéb részeinek minden szellemi rezdülésére felfigyelünk. Különösen nélkülözünk azonban a fordított irodalom özönében — néhány reprezentáló mai magyar könyvet. Higyjétek meg, hogy az ilyen bepillantás a szomszédunk eleven
