Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Irodalmi szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék ják, amelyek ércfedezetüket egy más világból merítik. A világhírnek örvendő Giovanni Papini legújabb munkája újra egy Krisztus történetéhez hasonló könyvkarrier elindulását jelentené, ha ez a könyv elvontabb tartalmánál fogva nem állana kissé távol a nagyközönség igényeitől. A könyv szerencsés elindulását jelenti mégis, hogy Mussolini egy tekintélyes irói díjról mondott le Papini «11 vivő Dante»-jának jutalmazására. «Az élő Dante»-ban a Daniéból áramló örökké aktuális keresztény szellemiséget boncolja fel és magyarázza meg nekünk Papini a tőle megszokott lendületes fantáziájú, költőien izzó stílusban. Könyve bevezetőjében találhatók a következő sorok: «Művész beszél itt művészről, katolikus ember katolikus emberről, egyik firenzei a másik firenzeiről.,» Berdiajev nyomán ma számtalan gondolkodó jósolja egy új Középkor beköszöntését, a rendi államok kialakulását és egy egész újfajta társadalmi rétegeződés elkerülhetetlen volLát. Papini az igazi Középkor lelkét mutatja meg nekünk Dantén keresztül és akkor is aktuálissá tudná tenni ezt a témát, ha azt a kor erői időszerűvé nem tették volna maguktól is. A Papini sikersorozatai után most egy fiatal toscanai iró, Piero Bargellini könyve: S a n B e r n a r d i n o da S i e n a érte el a modern életrajz irodalomban azt a nívót, ami a Sant’ Agostinót laikus körökben is oly kívánatos olvasmánynyá avatta. Piero Bargellini sem ir puszta hagiografiát, hisz nemrégiben Fra Diavolo-ról, a hírhedt olasz banditáról adott pszichológiai alaposságú színes és eseménydús életrajzot. Az útszéli rablólovag után most a sienai országutak szentjét, Bernardone testvért, a népies prédikátort jelenili meg stilizált egyszerűségében, izes táj szólásában, a Fioretti'Kez hasonlóan naiv, de mégis szent bájosságában. A lélek tüze melegíti át Bernardone testvér históriáját, azért él Lovább bennünk, azért hat és azért tartjuk kiemelendőnek a bőséges olasz irodalmij termésből. Ada Negri, a nálunk is ismert kiváló olasz költőnő művészete is újabb fejlődési vonalat mutatja és egyre érő, egyre fejlődő lelkiség fejleszti benne azokat a gyökereket, amelyek újabban szintén transzcendentális mélységekből táplálkoznak. A költőnő lelki és művészi reneszánszát is jelenti egyúttal az a könyv, melynek «Di giorno in giorno» c.imet adott. Az utinaplószerü verseskötet legszebb részei Assziszihez és Szent Ferenchez fűződnek, mig a legutolsó rész a «Lelkek útja» nevet viseli és a kereső embert jeleníti meg. Soha ilyen igazán nemes értelemben emberidé nem emelkedett még, Ada Negri művészete, amint ezekben a költői meglátásokban, ahol, mint egy francia bírálója mondja c «a lemondásból szár
