Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Magyar zátonyon
Uchy Kálmán ; Magyar zátonyon Schopper György püspököt, aki az egész Észak-Gömörre nézve nagy áldást jelentő rozsnyói kórházat alapította, a tárgyalt időben egy kisjelentőségii, de naggyá felfújt és elmérgesitett birtok-kérdésben támadta a rozsnyói helyi lap. — Mikuliknak nagyon jól eshetett az elismerő cikk, Acsádytól meg is kérdezte, hogy ki küldte be a P. N.-hoz, de nem tudták kinyomozni, amint erről Acsádynak okt. 13-án kelt levelében szó van: „Ki küldte be Rozsnyóról az önre s a püspökre vonatkozó levelet, arra a szerk. nem emlékezik, de szívesen közölte, mert ismeri az ön müvét s nagy elismeréssel viseltetik iránta“. Ugyanebben a levélben szóvá teszi zAcsády Mikulik további terveit: „Ami az ön czélba vett nagy müvét illeti, minden nehézség daczára okvetlenül folytatni kell előtanulmányait.“ A nagyszerű elme, lám, nem nyughatott, alig fejezte be egyik nagy müvét, már másik, még nagyobbhoz készült. Erről szól az Akadémiához fogalmazott beadványa, melyben, — okulva a saját kiadás tanulságain, — jóelőre magasabb támogatást kér. Nem biztos, hogy el is kiildte-e a megfogalmazott kérvényt. A levéltári példánya oly hibátlan, hogy azt — ismerve sűrűn javított fogalmazványait, — nem tekinthetem fogalmazványnak, inkább tisztázatnak. A kis napló sem mutat a kézirat dátumán portóköltséget. Lehet, hogy a kérvény megírása után tulvakmerőnek találta a gondolatot s letett róla. Ezután gyérül a posta, nov. 10-iki kelettel a jászói praelátustól jön köszönet a tpélpányért a „nyomtatási költségekhez hozzájárulandó csekélységgel“, dec. 16 án „öreg barátja, Szilágyi Sándor“ ir ismét kedves, meleg sorokat, melyekben többek közt egy kis kötetről kér szakismertetést tiszteletdij ellenében. Azután vége, nincs több adat. Hacsak azt a fakó, tépett szélű papirdarabkát nem veszem, melyen szálkás női írással, talán „Gizela“ írásával pár keserű mondat, kiírva valahonnan: „Ti csak az eredménynek hódoltok és Hannibált a legnagyobb szamárnak tartanátok, ha az Alpesekben eltemette volna a hó.“ — „Mert ez már a természet törvénye, hogy a sikertelenség érzete a bosszúságában keres elégtételt.“Beszédes véletlen, hogy éppen ez a fanyar kis papírlap került az egész akta-köteg végére. A könyv sikert, elismerést hozott, úgynevezett erkölcsi sikert, amiben mi is, ma itt élők és küzködők elvérzünk. De nem adta meg azt, amire Mikulik legforróbban vágyott: a lehetőséget a további gondtalan munkához. Kovácstól számlája nincs, a pénztári napló is hiányos, csak két száz ftos befizetést mutat ki Kovács javára, pedig az egész munka, mely a tervezettnél jóval terjedelmesebb lett: 18 és fél iv, bizonnyal 400 ft. körüli összegbe kerülhetett 500 példány-
