Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P. Gulácsy Irén: Indul c gálya! De hogy képes volt rá és hogy az első napok ízomszaggatásai után aránylag hamar beletört a munkába, ez bizalommal töltötte el testének ereje iránt. — Ha egyszer kiszabadul még — gondolta — senki sem fog vetekedhetni a karjai erejével! Ahogyan azonban előre sejtette, akadtak kevésbé erős napjai is, amikor ráutált összes együgyü játékára s lelke a lázadás és csüggedés meredekén ’tántorgott. Ilyenkor ‘lazábban kezelte az evezőt, minduntalan elvétette a dobszó' ütemét S karjának tőből rángatásaival, keserves korbácsoltatássai fizetett. Hogy új lélekre kapjon, uj szórakozást kellett találnia. Mái’ régebben feltűnt neki, hogy evezője nyelén — a fogantyún alul — egy kis kéregszemölcs áll ki, melyet ha előrenyujtott hüvelykujjal evez, elkaphat a körme élével. Nyomban kitűzte magának a feladatot. Három evező merítést kell tennie simán, s a negyediknél kapásból elfogni a kéregszemölcsöt, anélkül, Hogy keze mozdulatait szemmel kísérné, vag\ az evezésben elakadna. A kísérlet eleintén nem sikerült. Vagy miien, vagy túiiogott a kéregszemölcsön. De a játék harmadik napján egyszer már megakasztotta a körmét. Sőt ugyanaznap még két ilyen diadalt aratott. Ekkor megijedve a túlgyors eredménytől, mely csakhamar gyakorlattá válhatnék s megfoszthatná öl a játék ingerétől, — abbahagyta az uj szórakozást és viszszatért korábbi szórakozásainak egyikéhez. Vll. A gálya pedig közben haladozott. Hol simán, hol táncolva, szökellve, aszerint, hogy milyen kedvének örvendett a tenger ott a hajó héjján kívül, az ő határtalan, boldog szabadságában. i Mert neki is megvoltak a szeszélyei ! Egy éjszaka például — mintha hirtelen megveszett volna — harsogni és dobálodzni kezdett. A hullámok va,dul vágódtak a gálya bordázatához. A dalladző lapátok minduntalan hullám-előző helyzetbe kerültek, sőt akadt olyan rab is, akinek markában roppant szét az evezője szára. János számítása szerint elindulásuk harmincharmadik napját, — Mindszent havának huszonkiiencedikét követhette ez a viharos éj, mely véres betűkkel Íródott az emlékezetébe,. A vihar épp akkor tört rájuk, mikor ritka örömü órái következtek volna. Fölváltották s a zöldséges magazin sikátora elé terelték, az első tíz sor legénységével együtt. Annál örvendetesebbnek ígérkezett ez a pihenő, mert a pallérok — talán restségből — elmulasztották peckel rakni
